Hogy fogadjam el, hogy a gyerekem nem egészséges, és sose lesz olyan, mint a többi?

Minél nagyobb, annál nehezebb elfogadnom. Down-kóros.

Az óvodában is folyton kudarcok érik őt is, és engem is.

Az egyik kis óvodatársának szülinapja volt. Bolond focit játszottak (ami olyan, mint a kidobós, csak nem dobni kell a labdát, hanem rúgni). Mindenki neki rúgta a labdát, mert már messziről látszott, hogy nem volt olyan ügyes. Aztan perceken keresztül nem tudott lerúgni senkit. Néhány gyerek elkezdett kötekedni, hogy ők már nem is futnak, inkább sétálnak, mert úgyse kapja el őket. Ilyenkor úgy fáj a lelkemnek.

Nem másokhoz kellene hasonlítanom, hanem önmagához, de önmagához képest sem fejlődik semmit.

Úgy érzem, hogy a szeretetem felé kezd párologni, és csak sajnálatot érzek a gyerekem felé.