Hogy fogadjam el, hogy a gyerekem nem egészséges, és sose lesz olyan, mint a többi?
Minél nagyobb, annál nehezebb elfogadnom. Down-kóros.
Az óvodában is folyton kudarcok érik őt is, és engem is.
Az egyik kis óvodatársának szülinapja volt. Bolond focit játszottak (ami olyan, mint a kidobós, csak nem dobni kell a labdát, hanem rúgni). Mindenki neki rúgta a labdát, mert már messziről látszott, hogy nem volt olyan ügyes. Aztan perceken keresztül nem tudott lerúgni senkit. Néhány gyerek elkezdett kötekedni, hogy ők már nem is futnak, inkább sétálnak, mert úgyse kapja el őket. Ilyenkor úgy fáj a lelkemnek.
Nem másokhoz kellene hasonlítanom, hanem önmagához, de önmagához képest sem fejlődik semmit.
Úgy érzem, hogy a szeretetem felé kezd párologni, és csak sajnálatot érzek a gyerekem felé.
Ami a szülinapon történt, az nem a te hibád, és nem is a gyerekedé. Azok a szülők, akik ezt hagyták, viszont ássák el magukat.
Meg kell találnod azokat a közösségeket, ahol elfogadják a gyerekedet. Keress olyan családokat, csoportokat, ahol szintén Down kóros a kisgyerek!
Gondolkozzatok el azon, hogy integrált vagy szegregált ovi lenne-e jobb neki, szegregáltban nem éri ennyi hátrány (viszont kevésbé szokik hozzá az ép gyerekek társaságához).
Nem hiszem, hogy elpárologna a szereteted, akkor nem éreznél sajnálatot. Csak ez nehéz helyzet, érthető, hogy bizonytalan vagy. Ha teheted, és jó szívvel teszed, menj el pszichológushoz, szerintem segítene.
Tudtad, hogy Down kóros, és úgy tartottad meg?
Sajnos a propaganda nem a helyes képet mutatja. A legtöbb Down kóros közepes vagy súlyos értelmi fogyatékos, és emellé szívbeteg is.
Kevés az enyhe eset.
Együttérzek veled amúgy. Az én lányom Asperger szindrómás
Vele se könnyű, és nem biztos, hogy felnőtt korában önálló lesz.
Ez nem könnyű, valójában el kell gyászolni a meg nem született egészséges gyereket. Utána meg nagy levegőt venni, és nevelni a beteget.
Kérj segítséget, akár pszichológustól.
Én is ismerek egy anyukát Down kóros kislánnyal. 4 évesen a kislány nem jár, nem beszél, csak visítani tud.
Az anyuka azt hitte, hogy enyhe lesz a betegség, hihetetlenül csalódott, é életunt.
Nem látszik a kinézetén, hogy Downos, csak ha felhívom rá a figyelmet. Nem azért nevették ki, mert nem ép, hanem mert lassú és ügyetlen.
Nem tudtam. Voltam vizsgálaton, és a vizsgálatok nem mutattak semmit. Születése után derült ki. Amúgy elvetettem volna.
Amit leírtál probléma, az teljesen átlagos és nem Downos gyerekeket ugyanúgy érint, hisz vannak köztük gyengébbek, lassúbbak, ügyetlenebbek és ezért bizony van, hogy kimaradnak, lemaradnak, kiközösítik őket.
Ha a problémáitok nagyrésze ilyen, én örülnék mint majom a farká ak, mert ezek szerint integrálható és nem súlyosan sérült.
Próbáld így nézni a dolgot, hisz minden sérült gyerek szülője erre vágyik. Arra, hogy a gyerekének átlagos problémái legyenek, se ne olyanok,
hogy fog-e járni, beszélni, szobatiszta lesz-, képes lesz-e valamikor kvázi önálló életre...
Akkor mit keres normális oviban?
Itt valami nem kerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!