Babaholmik családtól kérdés? Mi legyen, ha vitát nem akarunk?

Nézd leírom nálam mi volt az elmélet és mi lett a valóság.

Elmélet:

-Majd megoldjuk a sétát, max viszünk cumisüvegben tejet vagy letakarom magam és úgy etetek.

- alszom amikor a pici,de napi fél óra jut a házimunkára

- néha azért egy filmet kegnezek a párommal

- elég lesz 10 rugi, pár nadrág, zokni stb

Valóság:

- a szoptatás muszáj dolog, mert ha kihagyod feszül a melled és fáj tehát vagy szoptatsz vagy leszívod vagy tápszeres leszel eleve

- alvás után megint csak aludni akarsz nemhogy bármi mást tenni, néha mert muszáj nem alszom hanem fürdök, eszem és erre van összesen energiám

- egy filmet csak több részletben tudunk megnézni és csak akkor ha szopizik a pici vagy alszik

- rutinból soha nem elég és gyakorlatban derült ki melyik típust könnyű feladni ( a végig patentos jött be, ami oldalt patentos vagy cipzáras azt macera föladni) amikor megszuletett kiderült túl kicsi így nagy rugikat kapott amíg párom elment icipici ruhákért. Rövid ujjú rugdalódzó és hosszú újjá kezeslábas jött be, minden más szép ruhát egyszer adtam rá, de rém fárasztó volt, így dobozban landoltak a külön szoknyák,nadrágok, fejpántok,harisnyák

De majd rájossz ,mindenki naívan kezdi.

Nézd kérdező szerintem majdnem minden első gyerekes anyuka beleszalad olyan elképzelésekbe, amik nem válnak valóra. Együtt játszóterezni, együtt babakocsit tologatni stb.

És időnként össze is jön, de az átlagnak közel nem annyiszor ahányszor jól esne a lelkének egy kis felnőtt társaság.

Ha nálatok ez tényleg annyira gördülékeny mint ahogy elképzeled az tök jó és örülj neki és élvezd. De az átlag anyák azért két etetés meg altatás között, mosnak, főznek, takarítanak.

Nagyon szerencsés vagy ha neked segítséged van, élvezed és örülj neki. De nem kell mások orra alá dörgölni, értetlenkedve, hogy hogy nem jutnak el medencézni, vagy sütizni mikor a legtöbben annak is örülnek az első hónapokban ha időt találnak arra hogy ők maguk egyenek valamit.

Az egyik barátnőm megszülte a tökéletes babát. Evett aludt az első perctől kezdve és baromi jól elvolt magában. Még az éjszakákat is átaludta rögtön. Nem viselte meg sem fogzás, sem idegrendszeri érés. Semmi. Sem előtte, sem azóta nem láttam ilyen szuper Buddha babát. Ennekellenére az új élethelyzetben, hogy azért csak sakkozott az idővel. Hogy pl kész legyen az ebéd mire a baba felébred, igenis elfáradt. És sosem láttam olyan fáradtnak mint az első évben.

Ezt most csak azért írtam le mert kívülről sokszor tényleg nagyon könnyűnek tűnhet de a valóság (pláne segítség nélkül) azért nem egészen ez.

Az én fiam meg szöges ellentéte volt aki naphosszat üvöltött. Csak rajtam tudott aludni, és bár a lelkem éhezett a felnőtt társaságba, fizikálisan meg egy porcikám sem kívánta hogy útra kelljen kelnem mikor éjjel mondjuk 3x20 percet sikerült aludnom. Igaz nekem nem is volt segítségem, max a férjem akitől azért nem sűrűn vártam el hogy felkeljen helyettem, tekintve hogy utána meg egész nap volán mögött van.

Ha nálatok ekkora különbségek vannak családon belül akkor talán nem arany kanállal a szádban születtél vagyis kb azért csak van rálátásod, hogy min megy át egy anya úgy általában.

Itt játssza az eszét, de nem bírja határozottan megmondani, hogy "figyelj Julcsi, köszönöm szépen a felajánlást, de úgyse fogom őket ráadnu, ebbe a tudatban hozd ide a ruhákat".

Ennyi.

Szerintem elekrülhetetlen a vita, de erdemes vàllalni a konfliktust, nehogy a fejetekre nőljenek. Hatàozottan mondd meg, hogy nem keritek. Ha mègis hoznak, akkor mondd meg, hogy hagyjàk a kocsiban, vagy mikor mennek el, akkor szòlj ràjuk, hogy vigyèk magukkal, amit hoztak. Meg lehet azt is mondani, hogy ùgyis odaadod segèlybe, de ne neked kelljen hurcolgatni, inkàbb vigyèk ők.

Èn szemèly szerint mindenben hasznàlt pàrti vagyok, de ezt mindnkinek sajàt magànak kell eldöntenie, ès mindenkinek tiszteletben kell tartania a kèrèst.

Off, èn az egèszsèges ètkezessel voltam eleinte nagyon szigorù. Erre hordtàk a 8 honapos gyereknek a csokit, mikor Erdèlyben voltunk làtogatoban. Mindet èn ettem meg :D

Kérdező, vagy ne fogadd el a cuccokat, vagy add tovább a Vöröskeresztnek, védőnőnek, bárhová ahol hasznát veszik.

Én elfogadtam a használt ruhákat, sőt, meg olyan is volt és van rajta a mai napig ami még az enyém volt.

Kicsit tényleg túl rózsaszín el képzeled, de majd kiderül.

Kávézni nem is tudtam volna, szoptatás mellett kizárt volt, különben nem is aludtunk volna. Egész nap kóma voltam, előtte napi 4 kávéval bírtam.

Egész napra elmenni maga lett volna az álom, egyszerűen egy sétára is mire elindultunk volna, már mindegy volt.

Állva ettem az első 3 hónapban, ha volt időm, és próbáltam túlélni. Pizsamában.

Beülni valahova lehetetlen volt az első évben, sokszor az ablakon nem néztem ki egész nap.

Éjszaka 6-8 alkalommal kelés 1,5 évig.

Majd kiderül neked milyen lesz. Ha van segítség, nyilván könnyebb.

Részben értem a helyzeted. Minket is lerakatnak használnak a kisgyerekes ismerősök. Már több zsák olyan ruhát kaptunk, amit nem szeretnék a gyerekre adni. Nem azért, mert használt, vagy nem elég márkás. A lányom ruháit 90%-ban használtan szereztem be, mert feleslegesnek tartottam újat beszerezni olyanból, ami csak pár hétig jó, így gyakorlatilag új állapotú ruhákat vettem fillérekért.

De amiket kaptunk, azok agyon használt, agyon mosott, beszürkült, besárgult, foltos, itt-ott lyukas, de főleg nem praktikus darabok. Kb azokat, amit nem tudtak eladni. Pl hátul gombolós pulcsi egy újszülöttnek, aki a hátán fekszik... Vagy rövidujjú pólók novemberi gyereknek. Semmi értelme, hisz felcsúszik, és kint van a gyerek egész háta. Vastag kantáros farmer, ami kb megáll a saját lábán, olyan kemény. Biztos nagyon kényelmes. Pláne, hogy a lába közt nem patentos, így minden pelenkacserénél az egészet le kell bontani.

Vagy pl kaptunk 3 játszószőnyeget, 4 takarót, egy rakás koszos plüsst, elromlott zenélős műanyag borzalmat...

Hiába jönnek azzal, hogy jó lesz játszósnak... Nem szívesen adok hányás vagy kakifoltos ruhát a gyerekemre. Ennél még az egy mosást bíró pepcos is jobb.

Ha meg azt mondom, nem kérem, akkor is hozzák, hogy nyugodtan dobjam ki, ami nem kell.

Az meg aranyos, hogy hogyan tervezed a babázós időszak elejét, de várd ki, míg megszületik. Az én lányom eleg könnyű eset, elég jól alszik, jó a kedve, viszonylag ritkán sír, mégis kellett 2 hónap, hogy ki tudjunk mozdulni programozni, barátnőzni. Azt hittem a napi 2 séta nekem is menni fog... Hát volt, hogy csak heti 2 jött össze. Nekem csak a férjem van, aki a támaszom. Nincs a közelben nagyszülő, rokon, aki időnként kivenné a kezemből, vagy elmenne boltba helyettem.

A barátnőm már 2 hetesen vitte mindenhova a babáját, barátnőzni, étterembe, programokra. Nem tudom, hogy csinálta. Nekem 1 hónap kellett, mire nagyjából magamhoz tértem. Meg még egy, mire már képes voltam másra is, mint túlélni.

Lehet, hogy pár hetesen már a horvát tengerparton koktélozgatsz, de akkor se törj össze, ha 6 hónapig a túlélés a tét.

Kérdező, úgy látom kaptál választ a kérdésedre.

De jó lenne ha kicsit magadba néznél, miután már úgy kidicsekedted magadat.

Nem gondolod, hogy ha a válaszok 90%-a ellened beszél, akkor a te nézőpontodban lehet a gond?

Rengeteg tapasztalt anyuka válaszolt neked, de úgy tűnik te 0 tapasztalattal és természetesen egy raklap pénzzel sokkal jobban tudod😅