Ha régóta próbálkoznátok babával sikertelenül és egy rokon felajánlaná az összes babaholmijukat, rosszul esne? Illetlenség ilyet csinálni?

Nem vagyok ilyen helyzetben, így nem tudom, hogy rosszul esne e, de szerintem megérthető lenne, ha ők megbántódnának kicsit. Meg eleve idétlen lenne mindent rásózni valakikre, akiknél még (sajnos) útban sincs a baba.

De én eleve gyűlölöm mások használt cuccait hordani vagy bármi, nekem mindig rohadt kellemetlen volt, ha rám akartak sózni valami használt ruhát. :D

Vagy hozza fel anyukád, ha már úton van a baba, vagy adja el.

Nem fogadnám el. Mi is kaptunk rengeteg mindent, sok helyről. De mindenkinek elmondtam, a 12.hét után...

Addig semmit.

Unokatesóm a pozitív teszt után összevasárolt mindent, a 11.héten elvetélt. Utána ott ült a babacuccok felett és pszichologushoz járt

Rákérdezni nem bántó.

Az más kérdés, hogy jelen helyzetben szinte biztos, hogy nem kérik, már csak a tárolási problémák miatt sem.

De ha ti is szabadulnátok tőle, akkor őszintén meg kell mondani nekik, hogy amit most nem visznek el, azt elajándékozzátok vagy Vöröskeresztnek adjátok vagy mittudomén, szóval mondjuk egy év múlva már hiába kéne. Lehet, hogy akkor átnézik, és néhány értékesebb, kisebb helyigényű dolgot elvisznek.

Még valami.

Persze az is lehet, hogy szüleiknél nagy a ház, és ott nem gond évekig tárolni sem.

SZóval rákérdezni mindenképp érdemes.

Az, hogy morbid, azzal nem tudok mit kezdeni. Ha meg nem kérdez rá anyukád és úgy elajándékozza, akkor meg akár sértődés is lehet belőle.

Unokatesómék 1 éve próbálkoznak babával. Nem hozom szóba a dolgot ha ő nem.

A baba cuccot amit neki szeretnék adni eltettem a gardrób mélyére. Majd akkor odaadom ha terhes már.

Addig szerintem (főleg ha kicsi a lakás) nem praktikus, és tényleg fájdalmas.

Nekünk is 1 év után jött ösdze a baba. Nem szívesen kerülgettem volna a babadolgokat itthon. Csak emlékeztetett volna arra hogy nincs még ott

Ha el tudjátok tárolni abban a szobában, akkor én a rákérdezéssel is várnék még. Ha nem akarjátok tovább tárolni, akkor rá lehet kérdezni, hogy szükségük van-e rá, de csak úgy ne legyen odahordva. Meg lehet nekik mondani ha nem kell nekik, akkor el lesz adva, vagy vöröskeresztnek adva.

Mi férjem tesójától még akkor kezdtünk el kapni baba cuccokat amikor még nem próbálkoztunk a babával. Azóta kiderült, hogy nálunk ez nem egyszerű. Több mint 5 éve küzdünk, rengeteg gyógyszer, 5 inszemináció, 4 lombik, 2 vetélés (holnap derül ki, hogy 3 vetélés lesz-e. vagy terhesség). Őszintén szólva a 2.vetélés után legszívesebben eltüntettem volna az összes baba cuccot, hogy ne is lássam (persze nem kidobni gondoltam, csak szülőkhöz akár). Megkértem férjem is, hogy kérdezze már meg a tesóját ha mégse sikerülne/feladnánk akkor tesója szerinte mit csináljunk a sok cuccal. Nem biztos, hogy akkor nekem pl lenne lelkierőm még ezzel is foglalkozni, hogy nem sikerült, de mégis ott a sok kacat. Persze szép dolog a segítség, csak ez sokaknál egy borzasztó nehéz dolog. Mi benne vagyunk ebben, így leírtam neked őszintén. Nehéz helyzet az biztos, meg mindenki máshogy is kezeli/viseli a helyzetet.

Miért nem adjátok el? Legfeljebb ha összejön a rokonnak a gyerek, vesztek neki valami ajándékot.

Én nem ülnék fölötte ennyi ideig, eladnám fél vagy negyedáron valakinek, akinek jól jönne.