Ez már olyan szintű gyerekbántlmazás, hogy szólnál a hatóságoknak, vagy belefér a nevelésbe?

Van egy testvéred, aki mindig erőszakosabb, közönségesebb volt, nem nagyon tartjátok a kapcsolatot, de illemből néha találkoztok. Felnőttetek, nem változott, viszont felesége és gyereke lett. A feleségét néha megüti, megrángatja, megfélemlíti és ugyan még csak kisbaba a gyereke, de mindig is hangoztatta a te gyerekednél, meg az ő jövőbenijéről, hogy meg kell tanítani a tiszteletre, szülői pofon, kézrácsapás, ha bánt add vissza neki, semmi baja sem pár atyai pofontól, fenékrecsapástól, neki se lett.

Hol van az a határ, ahol szólnál a hatóságoknak? A család nem csinál semmit, egyik fele ugyanilyen erőszakos, persze kívülről nem látszik semmi, értelmiségi, átlagosnál jobb körülmények a rokonok. Meddig néznéd végig, hogy verik az unokahugodat kisbabaként?

Szerencsére még csak barátnőm öccséről van szó,(a barátnőm szemet huny, mert még csak a fél éves kisbaba kezére csapnak) de az enyém is ilyen, ugyanez a típus és előre félek, hogyan fogom félrefordítani a fejem, vagy megszakítani a kapcsolatot, vagy jelenteni..

Visszatekintve nagyon hálás lettem volna, ha engem pár pofontól vagy ütéstől, meg a vele járó lelki bántalmazástól megkímélnek a szüleim, mert rájuk van ijesztve, de lehet, hogy egy otthonban vagy nevelőszülőknél nem tudtam volna ennyit elérni és más traumákat szerzek. Örökbefogadni meg csak azt lehet, akiről lemondtak, az szóba sem jöhet ilyen esetben normális családi élet..

Szóval mi a legjobb? Biztosan van nálatok is ilyen, vagy ismertek ilyet. Mi az a szintű bántalmazás, aminél még szemet kéne hunyni? Hol a határ?