Mit tegyek? Hagyjam rá?

Kicsit hosszú leszek.

Van egy közeli rokonom akinek a kislánya autista.

Öt éves múlt.

Az én kislányom 17 hónapos.

Folyamatosan jön a rosszindulatú megjegyzéseivel telefonon de újabban már személyesen is és a hátam mögött is, hogy az én gyerekem furcsa. Mintha autista lenne ő is.

Annyi a furcsa benne, hogy 14 hónaposan indult el.

És annyit mond, hogy pápá, brümbrüm, baba, anya, apa. De babanyelven folyamatosan mondja.

Megérteti magát tejesen mert mindenre rámutat amit akar.

És meg is keres bármit amit ismer ha szólok neki.

Kicsit akaratos azt hozzáteszem.

Már komolyan néha azt figyelem, hogy tényleg van-e valami alapja annak amit mond.

Pedig tudom, hogy nincs alapja mert dogoztam már olyam intézmenyben ahol sérült gyerekek jártak.

Bármit csinál az én gyerekem már elkezdi mondogatni, hogy az én gyerekem is ezt csinálta és azt mondják, hogy ez az autizmus jele.

Kiborít ezzel idegileg.

Nagyon a végén vagyok már a tűréshatáromnak de nem akarom megbántani mert akkor én lennék a családban a közellenség.

Mindenki ugye sajnálja a kislányt. Meg persze a rokonom is rátesz egy lapáttal. Összevissza hazudozik, hogy mit mondtak a gyerekére és a végén elfelejti és máshogy adja elő a dolgot.

Én is sajnálom a kislányt persze mert tündéri.

De akkor is rosszul esik, hogy ilyeneket mond.

Olyan mintha azt akarná, hogy az én kislanyom is autista legyen.

Nagyon rosszindulatú sajnos.

Nem tudom jó döntés lenne, ha beolvasnék neki..

Nagyon idegesít a dolog.