Másnak is ilyen férje van?

Az enyém a teljes ellentéte ennek. Gyakorlatilag a szoptatáson kívül mindent megcsinál az első perctől kezdve, az esti rutin (fürdetés, esti meseolvasás, fogmosás, altatás) 100%-ban az övé és nem is akarja, hogy segítsek, az az ő apa-lánya programjuk.

Éjjel is felkelt szívesen, amíg kellett, tudta, hogy ez a saját jól felfogott érdeke is, ha nem akarja, hogy átmenjek házi sárkányba. Imád a lányaival lenni, ahogyan ők is vele. Ennek köszönhetően mindketten kipihentek vagyunk és egy csomó programot is tudunk szervezni, mert mindketten szívesen vagyunk a gyerekekkel, amíg a másik színházba/koncertre/meccsre/barátnőzni/barátozni megy.

Borzasztóan, őszintén sajnálom azokat az anyákat, akiknek hozzád hasonlóan viselkedik a férjük. Kitartást kívánok!

Az én férjem nem szerette etetni, mert nem ment egykettőre. Meg még az első évben nagyon elveszett volt, meg kellett találja önmagát ebben az apaszerepben is. Aztán kb egy évesen adtam konkrét instrukciókat, hogy hogyan játszhat vele, hogyan próbálja akár megnyugtatni. Aztán egyre ügyesebb lett. Aztán azóta odáig jutott, hogy már az övé az estimese olvasás és a fiúnkat ő altatja el. De akár fogat mos nekik (igen, azóta már ketten vannak), megeteti őket, bár könnyebbség, mostmár magukra esznek ( 3,5 és 2 éves).

Ez egy enyhe eset volt, persze én is kiakadtam, hogy folyton azt a telefont nyomkodta, még a gyerek mellett is és amint nyöszörgött egyet, odavágta, hogy anyás, nem tudja megvigasztalni.

De egy nagyobb vita után változtatott és ma már nem érti, hogy ezeket korábban miért nem csinálta.

Sajnálom, kérdező, hogy így alakulnak a mindennapjaitok. Nem lehet egyszerű. Az a gond, hogy számomra túl sok a gond és nem látok változásra való hajlandóságot. 😔

Én nem mondom,hogy ez jó,sőtt kifejezetten rossz,hiszen gondolom ő is akarta a kicsit.Vagy legalábbis megcsinálta ő is és meg is tartottátok.DE!

Ha egyszer nem akarja hiába cseszegeted vele.Az lenne a jó,ha magától szeretné ezeket megtenni,úgy mondjuk a gyerekével töltött idő és a te kis 10 perces pihenésed kedvéért is.

A legtöbb apuka (hiába a modern felfogás,hogy ő is ragadjon cumisüveget akkor is,ha nem akar) nem tud mit kezdeni egy kisbabával.Esetleg már mikor nagyobbak és túl vagy a nehezén :'D

Én azt mondom,hogy ne cseszegesd vele,mert azzal nem mész semmire.Beszéljétek meg,hogy akkor így viszont neked nem jó,mert ki vagy merülve és ketten vállaltatok gyereket.Ha mást nem is egy kis házi munkát vagy a gyerek egyszerűbb dolgait (fürdetés,csináljon neki egy kis tápszert,ringassa ameddig lezuhanyzol hátha elalszik az alatt..) csinálja meg vagy hagyjátok a fenébe az egészet.

Mert ha viszont olyan alap dolgokra sem képes,hogy ringasson 10-15 percig egy babát (a SAJÁT babáját..),felporszívózzon vagy csak szimplán értetek megtegyen bármi egyszerűbb feladatot (a dolgozást leszámítva,tudom hogy ez az egyetlen amit ilyenkor hajtogatnak.hogy de ők a kenyér keresők..) akkor ott nincs miről beszélni.

✅ Én a pelenkázáson kívül mindent csinálnék (de csak együtt!).

✅ Jó, a pelenkázásban max segítek a nézésben, messziről (lélekben támogatom:)

✅ A következő a kérdésem ! Hogyan vélekedett a gyerekekről, fogantatás előtt ? Mennyire volt erőltetve ? Vagy mennyire volt közömbös e tekintetben ? Mindketten ugyan úgy vágytatok közös gyerekre, vagy te egy kicsivel jobban ? Mondjuk úgy 10-szer jobban ?

Enyém mindent csinál amit kell. Őszintén tápszer esetén ő jobban eteti a cuclival. Tud pelenkázni, jobban játszik vele( egyelőre én csak a két lábon járó kaja vagyok a pici számára) furdetni ő szokta sajnos lumbvágóm lett a terhesség alatt. Imádja a kislányát Őszintén ő jobb ebben mint én, bár mindent beleadok.

Férjedre fokozatosan rakd át a gyereket, hisztizik hadd tegye attól még a gyerek ott marad. Nyafog seperd le magadról. Aztán egy délutánra hagyd vele a kicsit majd rájön hogy kell pelenkázni stb. Elvégre felnőtt férfi.