Törvényszerű hogy a fiad, ha megnösül és születnek unokáid, akkor inkább a másik nagymamához viszik a gyerekeket?

Remélem lesz egy fiam.

A férjem édesanyja baromi jó fej szeretem és bizalommal fordulok hozzá de az édesanyámhoz is.

a férjem alapból az édesanyjához húz mig nekem távol van anyukám ezért minkettejükkel szót értek a babás dolgokat inkább anyósommal intézzük mert ő olyan vásárlós nézelődős tipus sok jó dolgot szúr ki, javasol mig édesanyám az igényes tudatos vásárló.

Mindkettejükre szükség van.

De én is napi szinten találkozom a visszhangokkal amikor mondom hogy anyósomhoz megyünk és mindenki alapból azt gondolja hogy nem jó a viszony köztünk.. ez is olyan sztereotipia...

bár az is érdekes hogy nem hivom se anyósomnak se anyukának hanem a keresztnevén szólitom.

Én is szívesebben viszem a gyerekemet a saját anyukámhoz, mint az anyósomhoz, pedig anyósommal sincs baj.

De ez szerintem így természetes, hiszen a saját anyukádat jobban szereted, mint más anyját (persze általában, kivételek lehetnek).

Én ezért örülök, a magam önző módján, mert a második lányomat várom, és ez klassz, mert ha lesznek unokáim, akkor ide fogják hozni őket, és nem a férjük anyjához. Tudom, hogy önzőség, de nem baj :)

Ez azért függ a korától is.

Egyidős az édesanyámmal 53 éves és az még nem a magázós időszak de ha teszemfel a 70-hez közelitene már biztos én is magáznám.

Apósom nincsen ...

Én a gyerekkoromra visszagondolva, nem tudnám megmondani, hogy melyik nagymama vigyázott ránk többet. Azt tudom, hogy többször aludtunk anyukám szüleinél, de ennek az a főbb oka, hogy ők egy tizessel fiatalabbak apukám szüleinél, plusz az apai nagymamámnak elég régóta csontritkulása van, ő nem nagyon tudott volna minket emelgetni, stb. De azért amikor már nagyobbak voltunk, vigyáztak ránk mindkét oldalról elég sokat :)

Nekem fiam van, én is gondolkodtam már rajta, hogy ha neki gyerekei lesznek egyszer, akkor én majd "apai nagyszülő" leszek :) De remélem majd kedves és jófej nagyi lesz belőlem, akire rá lehet bízni az unokákat :) Azt minden esetre valószínűnek tartom, hogy én leszek a fiatalabb nagymama, mert elég fiatalon (20 évesen) szültem, szóval ha csak a fiam nem egy nála sokkal fiatalabb feleséget választ majd, én leszek a fittebb nagyi :D De persze fene tudja, lehet, hogy a leendő asszonyka anyukája is ilyen fiatal lesz :D Igaz az is, hogy így szinte kizárt, hogy nyugdíjas legyek már, mire unokák lesznek.

Nekem mind a kettő féle csemete kijutott. Remélem mind a két gyerekemmel leszek olyan viszonyban, hogy ha megélem az unokákkal lehessek.

Valahol meg fogom érteni a menyem, ha az anyjához viszi a gyerekeket, mert ugye ő az Ő anyuja, akiben bízik, ugye a szülő-gyermek kötődés...

Viszont, nem csak a gyerekek jöhetnek hozzám, én is mehetek!!!

Szóval ha 30év múlva ott tartunk, akkor ha a lányom hozza a törpéket a menyem nem, akkor a lányomnál kevesebbet leszek, és a menyemnél többet...

Én szívesebben vinném az anyámhoz egyenlőre a fiam, de sajna nincs kihez, még ugyan él, de valahogy úgy kezeljük egymást, mintha már nem lennénk...:S Marad az anyósom, aki néha tud alkotni, pedig 4gyereke van, a legkisebb 7éves, tehát nem beszélhetünk elavultságról sem, sebaj, egyenlőre nem nyírta ki a gyerekem, a sajátjait sem. Remélem a kicsit sem fogja:)

Én mindkettőhöz szívesen viszem, és anyósomékkal tegeződünk, ők nekem "apuka" és "anyuka" és valóban mintha még egy pár szülőt kaptam volna.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, sokszor inkább anyósomat kérdezem bizonyos dolgokban, mert ő gyakorlatiasabb és tudatosabb, anyukám másabb.

A tegeződést egyébként a házasságkötésünk után ajánlották fel.