Nem szeretett gyerek örökbeadása, miért ekkora tabu?

Van az ismerőseim között egy "hölgy" akinek 4 gyereke van egy apától. Amikor idén elválltak mert a férje meghalt azonnal hívta a gyámügyet és elvitette a gyerekeit, hogy az új pasijával lehessen. Minden gondot levett a válláról.

Állítása szerint már réges rég beadta volna őket csak a férje nem engedte mert ő szerette a gyerekeit.

Ezt mondjuk én sem nézem jó szemmel. Itt már azért nagyok a gyerekek és ha az anyja nyíltan megmondja nekik, hogy nem kelletk az már a gyerek életében elég nagy törést tud csinálni.

Ha csecsemőként adja örökbe azzal nincs bajom. Független attól, hogy azért adta-e örökbe mert anyagilag nem teheti meg, hogy gyereket vállaljon vagy azért mert nem kötődik hozzá.

Számtalan ember vár babára vagy kisebb gyerekre. Valószínűleg jobb sora lesz érzelmi szempontból.

Érdekes kérdés, hogy miért alakult ez így.

Régen szokás volt, hogy dajka nevelte. Az elcserélt gyerekekről szóló mesék nagyon is valóságon alapultak. Párizsban még a 19. században bőven élt az a szokás, hogy a gyerekek túlnyomó részét vidékre adták dajkához (nem csak az arisztokraták, hanem sima polgári családok is), és kb. iskolás korukban jöttek vissza a szüleikhez. Talán Magyarországon ez kevésbé volt divat, inkább csak az arisztokrácia körében.

Most nem azt akarom mondani, hogy ez a rendszer normális volt. De a téma tabusítása és hogy az anya alaklamatlanságán rágódjunk, ez egy újabb dolog. Én nem ítélem el azt, aki ilyen helyzetbe kerül. Akkor sem, ha meggondolatlanul esett teherbe és megpróbálta, hátha megszereti. Akkor sem, ha tervezett gyerek volt, de egyszerűen nem tud jó anya lenni. Sosem szült még, honnan tudhatta volna, hogy milyen lesz? Senki sem tudja...

Nyilván pszichológus, pszichiáter tudja, hogy ez csak szülés utáni depresszió vagy komolyabb. Van, akit a szülés/terhesség egészségileg úgy tönkretesz, hogy nem az lesz az eredmény, hogy mivel ő szenvedett vele ezért elkezd ragaszkodni hozzá, hanem épp ellenkezőleg: valahol a gyereket okolja azért, mert inkontinenciája lett vagy más egészségügyi bajai.

Azért erős hasonlat az állatokkal való összehasonlítás.

Nagy különbség, hogy az állatokat nem éri mentális traumák sorozata, ami egy embert érhet. Nem lehetnek ilyen betegségeik sem.

Ellenben mi, emberek tele vagyunk szennyel, különféle pszichés zavarokkal. Míg a világban történnek ocsmány dolgok, erőszakos cselekedetek, feldolgozhatatlan traumák, addig sajnos teljesen normálisan tekinthető a kérdező által vázolt eset.

Sőt, az sem segít a helyzeten, hogy amíg törött lábbal elmegyünk orvoshoz, addig a "törött szívünkkel", beteg lelkünkkel eszünkbe sem jut szakembert keresni.

Miért kellene örökbe adni a gyereket attól hogy az anyuka nem szereti otthagyja van annak a gyereknek apja is jó esetben az is feltudja nevelni.

Ilyen történetett nem egyet ismerek sajnos hogy anya otthagyta gyerekét és az apa felnevelte rendesen becsülettel .