Mi értelme van annak a szabálynak, hogy a gyerek nem hozhat ki játékot a szobájából?

Én azt gondolom, amit a 7-es.

A párom is alapvetően, de őt zavarja a kupi, ezért egy ideje igyekszem egyes területekről (konyha, nappali) kihordani a beszivárgott játékokat és a gyerekeket oktatni.

Masrészt a kislányom mindenfélével játszik, szerepjátszik, mindig ott ahol akar, amióta tud mászni, szinteltolt lépcsős házban nem fogok olyam szabàlyt hozni, hogy az 1 és a 3 éves egyedül legyen bezárva 3 szinttel feljebb, amíg teregetek lent. Inkább nyüzsögjenek köröttem, aztán elpakolok.

Szerintem lakása válogatja, hogy ezt hogy lehet megoldani…

Nàlunk:

Lehet kihozni, de vissza kell vinni, ha nem jàtszanak vele..

3,5 és 2 èveseknél kàr tökéletesen működik kis noszogatással.

Ők egyedül nem maradhatnak ketten a szobájukban ( azonnal balhé van)

A nappali oedig egy tér a konyhával ètkezővel stb, szóval velünk vannak akkor is, amikor nem velük játszunk.

Este, amikor magunk vagyunk, akkor pedig nek kósza jàtékok közt ücsörgünk..

Engem nagyon érdekelne (puszta kíváncsiság), hogy a 3-as és 8-as által felvázolt módszert hogy lehet kivitelezni a gyakorlatban. (tehát ott, ahol ki sem lehet hozni a játékot a nappaliba)

Te is állandóan bent ülsz a játszós szobában a gyerekkel? És ha onnan ki akarnak jönni, akkor mindent le kell tenniük a kezükből? Vagy órákat eljátszanak ott bent egyedül?

A nappali általában a legtöbb lakás középpontja, ahol a legtöbb időt töltjük. Akkor addig mit csinál a gyerek?

Vagy hogy oldottátok ezt meg 1-3 éves kor között?

12. Hát nekem a lànyom kupis de mindig is tudott magára vigyázni, ellenben a fiam szekrényre, ablakra, asztalra mászik, odatolja a széket mindenhez, amire felmászik, azon ugrál a legszélén, a lepcső korlát alatt próbálna kijutni a 3 méter mélyen alatta lévő másik lépcsőre (nem tud, de na...), ha ketten vannak akkor meg gumiszobában is életveszélyesek (mondjuk most már megvédi magát a kicsi meg erősebb is).

Itt esélytelen ilyen szabály, de az a baj hogy én is rendetlen vagyok, és ha magam vagyok, teljes nyugalommal átlèpek a kockákon és egy jó játék kedvéért akadálypàlyát csinálok a nappaliból aztám úgy felejtem.

Szegény párom meg ezt nem bírja és azért ez is érthető, de hát nem az a cut off akkor se, jogy ne hozzon ki játékot, ez neki se jut eszebe.

Mi szeretjük, ha velünk egy légtérben van a gyerek, így nem bánom, ha játékot hoz a nappaliba. A kritérium, hogy amit már nem használ, azt vissza kell vinnie a szobájába. Ezzel szeretnénk elkerülni, hogy 666 játék legyen állandóan szétdobálva lakás különböző pontjain. Na ez még döcögve megy, mert picike, így engedékenyek vagyunk annyira, hogy alvás idő előtt mindig együtt összepakolunk (értsd belehányjuk egy nagy játékos vödörbe a játékait) és visszavisszük a szobájába.

Nekünk ez a rendszer tökre bevált, így azért a "pihenő időben" normál, rendezett felnőtt környezet van, ha viszont a gyerkőc ébren van, akkor nyugodtan rendezkedhet. Mindenkinek teljesül a maga igénye.

Nekünk a nappaliban vannak a játékok.

Ha játszanak akkor el is pakolnak. Ez a szabály.

Általában ez így is történik.

Eddig a gyerekszobában voltak a játékok de mióta a kistesónak a nappaliban rendeztünk be egy kuckót azóta a nagylányom is kinn játszik.

Engem nem zavar a dolog.

Ha nem pakol el nem tart olyan sokból összeszedni.