Hogy mossam le azt a szégyent, hogy a férjem elhagyott egy másik nőért, és hogy dolgozzam fel, hogy rám marad minden, ami rossz, ő rá meg jut minden, ami jó?

Önző vagyok, és igen, most is magam nézem. Ilyen vagyok, nem tudok máshogy gondolkodni. A két nagyobb 6 és 4 évesek, nekik nehezebb, de eddig még jól viselik, a kicsi még csak másfél éves.

Az anyagiakat megoldom, mert olyan munkám volt, amit otthonról is tudok végezni, és a pici születése előtt mondták, hogy visszavárnak.

Szégyenlem magam, mert fiatalabb és csinosabb az a nő.

Tehetetlenségemben csak 1 hete vergődök. Nemcsak attól félek, hogy nem találok párt (mert nem hiszem, hogy akár egy normális férfi is akarná nevelni más gyerekét), hanem attól is ideges vagyok, hogy most végképp rám marad minden. Eddig a férjem éjszakázott a gyerekekkel, ápolta őket betegen, tehát kivette a részét mindenből. Mióta elköltözött az új nőjéhez (másfél hete), annyi a nagy apaságának. 2x jött megnézni a gyerekeket másfél hét alatt. Gügyögött a picinek, a 2 naggyal meg eljátszott fél órát.