Hány nm-es, hány szobás házban/lakásban laktok a gyerekeitekkel? Meg vagytok-e elégedve vele és milyen lenne az álomházatok?

Jelenleg 2-en, 3 cicával lakunk 50 m2-en. Nagyon rossz az elrendezés, csak egy hálószoba, konyha és fürdőszoba van. Se előszoba vagy nappali…

Jelenleg épül a házunk, az 90m2 lesz, majd 3-an laknánk benne plusz a macskák. Szerintem az kényelmes lesz, nem túl nagy, nem túl kicsi.

Egyèbkènt szerintem sok múlik azon, hogy hogy èlt az ember gyerekkoràban.. így kinek mi az igénye.

Pl sokan felnőttek, ahogy a 32-es írja úgy, hogy vagy privátszféra nem volt, vagy közösségi hely ( nappali/ ètkező)

Akik ezt szoktàk meg, azoknak nem furcsa ez.

Èn nem tudnék olyan àgyban aludni, ami egyben a nappali kanapéja is mondjuk, vagy nem tudnám elképzelni, hogy ha valami programot akarunk, akkor azt valamelyikünk szobájában kell.

Mi gyakran fogadunk vendégeket, covid előtt gyakrabban.

Ez nem 1-2 főt jelent, hanem általában 20-an vagy akörül vagyunk, ehhez az életvitelhez kell azért tér.

Ugyanígy nőttem fel.

Emeleten tesómmal voltunk csak.

1-1 szoba plusz fürdő.( eleinte közös szobában voltunk mind a 4-en, amig az emelet nem volt kész.. össze kellett rakni apránkènt a pénzeket)

Szüleim a földszinten, és ott vannak a nappali étkező konyha wc dürső kamra mosókonyha.

Nappali 30nm..

Tehát nekem ez az etalon.

Kezdőingatlanunk a férjemmel amúgy egy 1,5 szobás 34 nm-es pesti panel volt.

Nem sokat voltunk otthon, a bulikat külső helyszínen tartottuk..

Utáltam.

Valahányadik sok szobás 2 gyerekes vagyok

33# Én tini koromig egy 2 szobás lakásban éltem az ellenkező nemű tesómmal egy szobában, míg anyuék ágya a kanapé volt kihúzva a nappaliban. Ráadásul a szobák egymásból nyíltak, vagyis privát szféra nulla.

Nem tudom elképzelni, hogy valaha is így éljek. Én azt akkor nem éltem meg rosszul, vagy kínosan pedig. Igényem van arra, hogy legyen mindenkinek egy kis privát zuga és legyen meg a közösségi tér.

Megbukott akkor az elméletem..

Vagy az van, hogy valakinek nem tetszik, és pont emiatt az ellenkezőjére vágyik.

32

Nekem szerintem többet kellett gányolnom a 34nm-ben, mint most a 150 körülben.

Ott nem fértünk el 2-en sem, így mindig pakoltam, ahhoz hogy valahol tisztaság legyen, előbb 20 p pakolás kellett.

Itt meg mindennek megvan a helye, az ablakpucolás kínos talán csak.

Nálunk is az volt, hogy a húgommal osztoztam a szobán, és ezt gyermekkoromban is utáltam, annyira vágytam mindig külön szobára, de sosem lett. Épp ezért fogadtam meg, hogy a gyerekeimnek külön szobájuk lesz, ha nem is egész pici koruktól, de mire mondjuk ilyen 10 évesek lesznek, már mindenképp. Sikerült, most 6,5 és 3 évesek, mindenkinek van saját szobája már bő 1 éve.

Egyébként nappalink se volt, a másik szoba volt a szülőké, és ez tényleg nem hiányzott nekem soha. Na de. Felnőttként, mikor már gyerekkel éltünk 50 nm-en, másfél szobában, pláne mikor már kettővel, akkor rohadtul elkezdtem látni, hogy miért is lenne jó egy nappali :D örülök, hogy mondem megvalósulhatott, amit szerettünk volna.

És amúgy igen, a kis lakást nekem is nehezebb volt tisztán tartani, pontosan ezért, mert mindenhol cucc volt és 20 percig lehetett pakolni, hogy hozzáférjek valamihez és takaríthassam.