Manapság még szokás a szülői házba vállalni gyereket?

Anyósommal sosem élnék még két generációs házban sem teljesen külön élettérrel, mindenből külön helyiséggel.

Ő nem az a típus, akinek feltűnik, hogy egy pici magányra vágynánk, vagy aki ne vágtatna be kopogás nélkül az életünkbe, vagy ne főzne egy hétre való kaját két napra, tök mindegy, hogy esetleg mást terveztünk, stb. Szóval vele tudom, hogy rengeteg lenne a konfliktus.

A szüleimmel élnék mondjuk egy telken, ha mindenünk meglenne külön-külön. Velük szerintem boldogulnánk. Dolgozom egy ideje vidéken is, sokat vagyok otthon velük, a régi gyerekszobámban. Hát így nem tudnék már élni, az teljesen biztos. :)

Egy olyan ismerős pár van, aki így él a szüleivel (az emeleten ők, a földszinten a szülők). Alapvetően jól kijönnek, a kerti munkából szokott néha konfliktus lenni, hogy ők miért nem veszik ki jobban a részüket az udvar rendben tartásából, de nagyjából ennyi. Gyerek szempontjából mindannyian pozitívan élik meg, hogy közel a segítség, illetve közel az imádott unoka.

Anyuméknál 2 lakásos a ház, olyan, mint egy ikerház, csak nem az, mert nem egyformák a lakások. Az egyiket odaadták nekünk, oda született mindkét gyerekünk, bár a második már úgy, hogy addigra házat kerestünk a környéken, pár hónapos volt, mikor vettünk is, mert 2 gyerekkel az kicsi volt. Sose voltunk közös háztartásban, mindenki a maga dolgát intézte, és ingyen szitternek se használtuk. Megkértük NÉHA, hogy vigyázzon a gyerekekre, de nem többet, mintha külön éltünk volna. Ők amúgy örültek neki alapvetően, hogy ott vagyunk, de jobb külön, sose terveztük ezt véglegesre.

Én azt gondolom, hogy ha totál külön lakrész van, akkor lehet így normálisan élni, együtt max akkor, ha jó nagy a ház, és van elég hely mindenkinek, meg a kapcsolat is nagyon jó. Én anyuval közös háztartásba pl. biztosan nem költöztem volna, átmenetileg se nagyon.

Nekem is van egy ilyen ismerősöm, falubeli fiú. Most született a második baba pár hete. A nagyobb 2 éves majdnem. Teljesen külön lakrészen vannak, a fiúnak nincs testvére. Elvannak legjobb tudomásom szerint, bár nem látok bele a mindennapjaikba, mert annyira nem vagyunk közvetlen kapcsolatban.

Nekem az a véleményem, hogy annak ellenére, hogy jóban vagyunk anyukámékkal, meg anyósomékkal, hosszú távon biztos nem laknék velük. Nem mondom, hogy soha semmilyen körülmények között, pár hétre/hónapra ideiglenesen kényszermegoldásként maximum igen, de hosszútávon biztos nem bírnánk.

Nekem mondjuk a gyerekem akárhány évesen se lesz megtűrt személy.

Szomorú ha valakinek igen...

16os miért leenne más kategória? mert sírni a te kis tündérfalatjaid szoktak tévézni meg a csúúnya gonosz nagyszülők?

Hidd el, a gyereksírás, rohangálás is idegesítő, sőt