Akit a szülei túlféltettek, mindentől óvtak, azokból milyen felnőtt lett?

En tobbnyire evyedul nottem fel es 16 eves koromtol egyedul is laktam meg inteztem a dolgaimat. Anyam anyja pontosan ilyen helikopterszulo volt mint amit irsz. Szornyu hatasa van. Akarkit latok aki igy nott fel mindegyik egy eleten at be van kattanva es ami rosszabb hogy tovabb is orokitik. En joba vagyok anyammal de ehhez az kellett hogy ne talalkozzunk evekig es bar az egyedulletnek is sulyos hatasai vannak de Szuzmaria es a Teremto ovjon meg attol hogy ilyen csaladba szulessek, inkabb megszakadnek hogy fenntartsam magam csak ne hiperventilaljon valaki allandoan a nyakamba.

De van olyan aki ebbe beleszokik. Abbol lesz a mamahotel. Szerintem akarmelyik vegletbe kerul is az ember- szorongos vagy tul laza - mindenkeppen torzul a szemelyiseg.

Férjem és sógorom ebben a közegben nőtt fel... Hát, van baj bőven! Sógorom sikeres a munkában, de 40 évesen, milliós fizetéssel, még mindig minden hétvégén hazajár az anyjához hogy főzzön és mosson neki, eddig még nem volt hosszú párkapcsolata, mert a barátnői ezt nem tűrték hosszútávon. Továbbá nem mer kilépni a konfortzónájából. Nem szeretne még saját lakást venni, családot alapítani, mert nem tudja, hogy mit hoz a jövő, "nem áll elég biztos lábon" , hogy egyedül meg tudjanak élni a jövendőbeli feleségével.

Férjem szerencsére korán kikerült a körből, de ő meg lázadt minden és mindenki ellen. Rengeteget ivott, cigizett, teljesen megvadult. Nagyon hosszú idő kellett, mire tényleg rendbejött az élete.

Nekik gyerekkorukból szinte semmilyen élményük nincs. Egyszer engedték el őket táborozni és ennyi. Kertes házban éltek, de az udvarra se mehettek ki egyedül (a szülőknek meg nem volt idejük velük foglalkozni).

Akkor csapott arcon a valóság, hogy milyen sivár gyerekkoruk lehetett, amikor a lányunkkal ott voltunk anyóséknál, és a kicsi ki akart menni az utcára anyósommal. Először az volt a baj, mert megfogta a csiszolt fa kerítést, merthogy szálka megy a kezébe, aztán az, hogy kilépett az úttestre (egy zsákutca utolsó háza előtt) és hogy most majd elüti egy autó, utána meg az volt a gond, hogy megfogott egy kavicsot és mi van, ha azt a kavicsot lepisilte egy macska, majd a lányom jöl összeszedi a toxoplazmózist. Szóval kemény lehetett egy ilyen anya mellett felnőni.

Férjem és a sógornőm így nőtt fel. Mindketten önbizalom hiányosak, nem tudnak dönteni(nem tanították meg őket dönteni, mindig eldöntöttek helyettük mindent), szoronganak, antiszociálisak, egyáltalán nem önállóak. Anyósom a mai napig szeretné irányítani, kontrollàlni őket. Soha nem lehetett saját véleményük, nem mondhatták el, mit éreznek.

A férjem számára akkor nyílt ki a világ, amikor összeköltöztünk, és nagyon sokat vàltozott azóta. Nagyon nehezen beszél az érzéseiről, de már könnyebben megnyílik, mint régebben.

Anyósom a fiunkat (3 éves) is burokban szeretné tartani, hiszen olyan veszélyes a világ. Erre mondtam neki, hogy nem megvédeni kell mindentől, hanem megtanítani arra, hogyan nèzzen szembe a dolgokkal. Én már most adok neki feladatokat, dönthet kicsi dolgokban, de ha anyósom is ott van, mindent meg akar csinálni helyette. Sokszor már a fiunk szól, hogy egyedül szeretne megcsinálni ezt vagy azt.