Kistestvèr kèrdès..na de ìgy?

Kisfiam 11 hònapos. Nem valami jò alvò, de igazábòl szerintem lehetne ezerszer rosszab is, hasfájòs sem volt, de azèrt volt sok nehèz pillanat, kinek nincs. A fèrjemmel sok feszkòn vagyunk túl, főleg a nemalvás miatt (mèrnemalszik, neúgy, hanemìgy, eznemnormális, biztosbajavan stb) meg amiatt, hogy a hormonok miatt sokszor voltam zizi èn is, bevallom. Imádjuk egymást, mindig megbeszèljük a dolgokat utòlag, maximálisan kiveszi a rèszèt mindenből, altat, etet, mindent megtesz èrtünk, ezzel nincs gond. Viszont egyiken sem vagyunk a türelem mintapèldánya, elèg olaszos pár vagyunk az első perctől kezdve. Már sokat fejlődtünk, de èn sajnos ma is ráripakodtam a kisfiamra, mert megrágta, s majdnem megette a habtapit. Tegnap bányásztam ki egy nagy darabot a szájábòl, nagyon megijedtem, s veszekedtem rá, persze utòlag bánom, mert el is sìrta magát szegèny. Borzasztò nehezemre esik ilyenkor rádöbbennem, hogy ha már most ìgy viselkedem, mi lesz kèsőbb? Valò nekem ìgy az anyaság? Fèrjem szintèn lobbanèkony termèszet, bár sokat változott már, igyekszik ő is türelmesebb lenni. Viszont felmerült bennem, hogy talán mègsem kellene bevállalnunk mèg egy babát a jövőben, mert nèha úgy èrzem totál nem tudok nyugodt maradni egyes szitukban, s nem akarom bántani a gyerekem, de vègül valamièrt mègis sikerül, s ez nagyon bánt engem. Fèrjemmel 2 gyereket akartunk, de már kètsègeink vannak, nèha úgy èrezzük egyhez is kevesek vagyunk. Volt veletek hasonlò? Ki hogy èrez az első baba után? Ha most kijelentem, hogy sosem szülök többet, rossz èrzès elèggè. Viszont, ha belegondolok mèg egy lurkòba elfog a pánik. Úgy èrzem kevès lennèk hozzá. :/