Hogyan tervezed a gyerekeidet segíteni elindulni az életben, ha majd felnőnek?

Igyekszünk majd megtanítani nekik, hogy jól eligazodjanak a pénzügyi világban, befektetési területen. Legalábbis a férjem, mert én ehhez hülye vagyok sajnos 😁

Nem fogunk nekik pénzt pakolgatni egy számlára, mert 100x elértéktelenedik mire felhasználnák. Ennek még én sem látom semmi értelmét. Gyarapítjuk addig amink van, és remélhetőleg legalább egy önerőnyi pénzzel hozzá tudjuk segíteni majd egy saját ingatlan megvásárlásához mindkét gyerekünket. Na meg fontos, hogy megtanulják, maguknak kell megteremteni sok mindent. Szeretném ha talpraesettek lennének, legalább annyira mint mi. Nem akarjuk tönkretenni azzal az életüket, hogy semmiért nem kell megdolgozniuk, aztán mikor mi már nem leszünk, csak néznek mint Rozi a moziban.

Az enyém nem fog kapni lakást automatikusan. Van a ház amiben élünk, van egy kiadott albérletünk, igyekszünk majd venni mégegyet, gyarapodni folyamatosan.

Majd megörökli, ha meghalunk. Nyilván ha nagyon béna lesz az életben, akkor idő előtt megkapja, de mi annak idején csak adósságot örököltünk, így megtanultunk talpraesettek lenni, szorgalmasan küzdöttünk mindenért, kiválóan teljesítettünk az egyetemen, minden létező ösztöndíjat bezsebeltünk, albérletben éltünk, már egyetem után 2 évvel visszafizettük a diakhiteleinket. Ezt kívánom neki is, tanuljon, küzdjön, becsülje meg amiért megdolgozik. Mi egy biztos háttérként ott leszünk, nagy baj nem érheti, de nem vagyunk hívei az automatikus kibélelésnek.

Az egyetem végéig maximálisan támogatjuk.

Ket gyerekem van. Ugy szeretnem inditani oket az eletbe, hogy konnyebb legyen nekik mind nekem amim volt. Jelenleg van egy lakasunk es vettunk egy hazat, kovetkezik, hogy meg egy lakast vasaroljunk. Majd ha csaladot alapitanak mindegyik kap egy lakast, hogy ne alberlettel kezdjek. A haz majd kozos es azt csinalnak vele amit csak akarnak ha meghaltunk.

A legfontosabb a tanittatasuk es egy minosegi nevelesben valo reszesules, az anyagi reszre masodlagos de nem elhanyagolhato. Ugy tanitjuk oket hogy onalloak legyenek es eljenek meg a jeg hatan is.

Nyilvan erzelmi szinten mindig mellettuk allunk es tamogatjuk oket barmi lesz is.

Szerintem az már egyfajta biztonságot ad ha TUDJA bármi történik is van már lakása...ami az ÖVÉ és még dolgoznia sem kellett egy percet sem érte, és az a baj. Tehát marad annak a berendezése..amibe -általában- szintén besegitenek a szűlők, igy -tulajdonképpen- nincs miért tőrnie magát!

Ez esetben, miből tanulja meg hogy mindenért kűzdeni és harcolni kell, mert semmi nem jön INGYEN, amit addigi élete során még nem tapasztalt.

Az hogy ott lakik a szűlőkNÉL megha egy emelettel feljebb is,az visszahuzó erő is egy fokon mert csak nem önálló, hiszen állandó "radar" alatt van.

A jobb megoldás szerintem az hogy kezdjen dolgozni, SPOROLJON egy lakásra és amikor közel áll a vételéhez, adjunk hozzá pénzt, vagy vegyünk egy másik lakást amit kiadunk és amikor már egy jókora összeget gyűjtött, lepjük meg azzal hogy azt odaadjuk neki.

Már miért ne tudná, hogy mindenért dolgozni kell, ezt nem akkor kéne megtanulnia, hanem gyerekként. Bátyám is és én is kaptunk lakást, ettől még pontosan tudjuk mindenért meg kell dolgozni.

Ez kb. olyan hozzáállás, hogy te sem kaptál, akkor szenvedjen ő is.

Ja szerintem is. Én mondjuk nem lakást, hanem autót kaptam mikor elkezdem dolgozni,hogy könnyebb legyen a bejárás. Agglomerációban lakom, a buszközlekedés kiváló, de mégis kaptam. Olyan nagy hálát érzek a mai napig,hogy elősegítették a kényelmemet, és ez csak egy kocsi. Ettől nem éreztem egy percig sem,hogy ne kéne bármiért megdolgozni. Felelősségteljes munkakörben dolgozom, ahol a felügyeletem alá 8 ember tartozik.

De akiket közelről ismerek és kaptam lakást, hasonló elhivatással, komoly pocízióig dolgozták fel magukat.