Túlaggódó, féltő anyák hogy bírjátok? Kihat a gyerekre az, hogy túlságosan is aggódtok mindenen?
Még fiatalnak mondanám magamat (26 éves),és ha vállalok gyereket is kb 4-5 év múlva gondolom. Viszont ismerem magamat és sajnos eléggé aggódós vagyok. Van macskám is és ha látom rajta, hogy lehangoltabb, már aggódok érte, hogy vajon mi lehet a baja. Ha a párom is beteg, már meg vagyok veszve, hogy vajon hogyan tudnék segíteni neki, meg stresszelek rajta, hogy nehogy nagy baj legyen stb. Kissé hipochander is vagyok és tényleg hamar be tudom magamat stresszeltetni. Már sokat javultam, de még mindig sokat kell dolgozni magamon, hogy jobban kezeljem az ilyen helyzeteket.
Más is volt így és mégis szült/vállalt gyereket? Hogyan élted meg és a gyerekre hogyan hatott ez ki?
Félek,hogy nem fog menni a gyereknevelés, főleg míg baba és sír és nem fogom tudni, hogy mi a baja... Sokan mondják, hogy jaj, hát azt megérzi a szülő, de én ebben valahogy nem hiszek. Nem akarom, hogy túlstresszeljem a dolgot, de mégis annyira nagy felelősségvállalásnak tűnik, hogy félek és stresszelek rajta előre, ha rá gondolokis, pedig tényleg nincs is tervben még.
A sógornőm kb. ugyanilyen. Gyakorlatilag minden héten jut valami, ami miatt pánikol és órákig sír. Nem meri egyedül ellátni a gyereket, ezért az anyja ott van vele egész nap, ami miatt a házassága romokban van. Rögtön azután, hogy pozitív lett a teszt elszámolt a munkahelyéről, azóta sem ment vissza dolgozni, pedig 4 éves elmúlt a gyerek. Az ovit is most kezdte el a kicsi, mert félt, hogy beteg lesz. Persze az is lett, hiszen még soha nem telt el az életéből úgy 10 perc, hogy ne fertőtlenítették volna minden olyan testrészét, ami kilóg a ruha alól. Most úgy állnak, hogy anya tesót akar, apa meg válni. Kemény helyzetek ezek.
Persze, ez egy szélsőséges példa, de inkább csináld, amit az első hozzászóló.
Igen, haladok a kezeléssel, bár még jó pszichológust nem sikerült találni.
De nem lenne túlfertőtlenítve (bár azt nem szeretném ha vad idegenek puszilgassák, de a kosztól, baciktól nem félek), nem ilyemsi az aggódásom, hanem inkább csak a megfelelési kényszer a probléma és az ismeretlentől való félelem, plusz hibázás - félek, hogy valamit elrontok majd és miattam lesz baja a gyereknek (pl nem ismerem fel, ha beteg).
Szerintem egy anya minden esetben félfti a gyerekét, én is szoktam de nekem nem volt mondjuk ez súlyos.
Most már mászik a gyerekem , pakol jobbra balra de ha oda is mennék és nincs baj akkor arra gondolok hogy hagyni kell, egy ismerősöm ilyen, a fűbe se merte tenni a gyerekét(4-5hósan) strandra se merte vinni, babaúszásra sem.
Nem javult nála a helyzet, a többiek jól írták nem egészséges egy gyerekre a túlféltés
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!