Családi kepre raszerkeszteni az elhunyt szeretteinket?

#13: A 12-es vagyok. Ugyan a páromat még nem veszítettem el (remélem, nem is fogom), viszont a szüleimet már igen, barátokat, és unokatestvéreket is, szóval igen, tudom milyen érzés.

Ettől függetlenül: ha csak a gyerekek mellé akarná tenni, bármilyen fura, még azt mondanám, OK. Mindenki másképp dolgozza fel a gyászt. Vagy csak azért, hogy az apjuk gondol rá.

De itt már nincs szó gyász feldolgozásáról, hiszen azóta újra férjhez ment. És az új felállás szerinti képre akarja rátenni, ezért beteges. Rendben, a férj rábólintott, de milyen érzés lehet neki?

Nekem fordított helyzetben nagyon fájna, úgy érezném, hogy egy halott szellemével vagyok versenyben.

Én a gyerekeket is megkérdezném, mit szólnának...

(Sztem is morbid.)

#16, de a kérdező és a két férje soha nem voltak egy család. Ha az első férj nem hal meg, akkor ők talán nem is lennének férj és feleség és nem lenne közös gyermekük.

Ha olyan családtagot montíroznak oda, aki úgymond “hiányzik” onnan, vele lenne teljes a család, az más lenne (bár nekem elég meghökkentő, de természetesen mindenki másképp éli meg a veszteséget) szerintem.

Ez szerintem is nagyon rossz ötlet.

Egy elhunyt nagyszülő, vagy gyermek, még úgy ahogy, bár azt sem támogatnám szívesen, de ez az elképzelésed úgy ahogy van nagyon rossz, ne haragudj.

Gondolj bele abba is, amit a 11es kérdezett. Plusz az elhunyt férjed vajon szívesen lenne az új férjjel egy képen? Tudom, nem látja, de akkor is, valahogy számítana nekem ez is.