Milyen férfitól vállalatok gyereket?

Ezt sosem tudhatod, volt olyan ismerős ahol apuka mindig mondta, hogy milyen rohadékok akik megcsalják meg elhagyják stb stb. 2.gyereknél beszerelmesedett lelépett, mikor a gyerek 2 hónapos volt.

Igazándiból magadnak szülj az a biztos, ha nem vagy kiszolgáltatva sem érzelmileg sem anyagilag.

3 gyerekünk van. 7 éve vagyunk házasok. 10 éve élünk együtt.

Az elsőnek teljesen igaza van.

Mikor babát terveztünk, én számításba vettem h mi van ha (elhagy, meghal stb)

Nyilván fontos a szerelem, de abból nem lehet eltartani egy családot.

Tudom hogy túl gyakorlatiasan hangzik, de én mindig úgy állok mindenhez h csak magamra számíthatok. Magamnak kell megoldanom.

Ha tévedek (és mégis mellettem áll valaki) csak nyerhetek.

Nekünk olyan természetes volt, hogy gyereket vállalunk, hogy én pl. nem is gondolkodtam azon, hogy merjek-e szülni a férjemnek. Akkor már 5 éve együtt éltünk. Egy birkatürlemű, nyugodt ember (szerintem sokkal jobb/szerethetőbb személyisége van, mint nekem). Hangszeres tanár, elsős gyerekektől egészen középisoklásokig tanít, zenekart vezet. A gyerekek imádják, megtalálja velük a közös hangot.

A másik, ami számomra fontos volt, hogy egyenlő partnerként tekintsen rám és ne csak házicselédnek tartson. Gyerek vállalás előtt is követte a részét a házimunkából, ez azután sem változott, hogy megszületett a lányunk. Más segítségünk nincs, így maximálisan egymásra vagyunk utalva. Fontos, hogy mindkettőnknek ugyanannyi joga és kötelezettsége van.

5 éve voltunk együtt, abból 4,5 évig együtt is éltünk. Megismertük egymást rendesen ez idő alatt. Volt egy balesetem, volt egy hosszú kezelést igénylő betegségem. Mindig nagyon gondoskodó volt velem. Emellett nem iszik alkoholt, csak nagyon ritkán, ez nekem fontos szempont volt, hogy mindig józan.

Döntéseiben mindig megfontolt. Meg tudtuk beszélni a problémákat, amik jöttek.

Nem egy nőcsábász, rövidtávú kapcsolata soha nem is volt, csak előttem egy szintén hosszútávú.

Plusz még így is átgondoltam, ha egyedül maradnék bármi miatt, a halált is beleszámítva, lett volna hova mennem, lett volna segítségem.

Hàt

Ezt nehéz megmondani

9 èv

Ebből 4 èv házasság után lettem terhes..

Akkor vállalok gyereket, ha egyedül is el tudom tartani és gyereket akarok :) Egyébként meg olyantól, akiben megbízom, akinek velem közös az értékrendje. Ha elvesz feleségül, és ezzel a vagyonközösséget vállalja, az mondjuk egy jó "teszt", mert mindenkinek a pénztárcája az utolsó, amit megoszt a másikkal. Persze van olyan nő, aki annyira akar gyereket és már mondjuk kifut az időből, hogy igazából mindegy ez a része, csak legyen nagyjából jó genetikai alapanyag, de arra készül, hogy ha egyedül, az is ok, legalább gyereke lett. És van persze, aki nem is annyira akarna gyereket, mint amennyire eltartatni magát, "megfogni" az elköteleződés iránt nem annyira lelkes élete szerelmét.

Én 20 év után váltam (kb. 5 év együttélés után jött az első gyerek) és nagyon hálás vagyok az exférjemnek, hogy "adott" nekem gyerekeket, még akkor is, ha persze kudarc a válás része, nem gondolom, hogy rossz döntés volt, hanem pont sajnálnám, ha ez nem fért volna bele az életembe.