"Kései gyerekek": milyen előnyeit/hátrányait tapasztaltad annak, hogy édesanyád 37+ évesen szült Téged?

Anyu 37 volt, apu 40. Gyerekkoromban túlféltettek, sajnos később sem értettük meg egymást. Anyuval a viszonyom felnőtt koromra rendeződött, de sajnos 74 évesen szívinfarktusban meghalt. Ma már más a helyzet, a mostani 30+-osok még fiatalok, nem érződik úgy a generációs különbség, mint nálunk. Ismerőseim mindketten 35 évesek voltak, mikor a lányuk született, igazi baráti viszony van köztük.

N

"Sajnos egyik sem a szülők idősebb korával van kapcsolatban ezek közül"

De igen ;) Látom neked nincs túl sok tapasztalatod..

Nem olvastam a válaszokat.

Anyám 38,majdnem 39 évesen szült engem. Nem első ygerek vagyok,előző házasságából két fia van,velük nem tartom a kapcsolatot de ez más téma.

Gyerekként borzasztóan zavart,hogy vén banyazzak anyámat,tekintve,higy volt,akinek a nagymamája volt majdnem annyi idős,mint anyám. Most aggyok 30,manapság már annyira nem kirívó,ha idősebb anyja van valakinek,de amikor én voltam Gyerek az volt. Gyerekként ez nagyon zavart és rosszul esett. Anyám labilis személyiség,apám nárcisztikus így soha nem volt jó a kapcsolatunk. De ez nam kor hibája hanem személyiség.

A gyerekek meg kegyetlenek. Ha ne Akira miatt,hát más miatt csúfolták volna,mert más anyját is csúfolták,mondjuk mert csipoficamos,vagy kiáll a foga,vagy el van hizva,stb..

Anyám mindig azt mondat,és van ebben igazság,hogy nem bírt már utánam szaladni,sok voltam neki,nem kellett volna ennyi idősen szulnie. Ismét,ez megint olyan,hogy döntse el mindenki maga. Nyilván 25 évesen jobban bírod,de25 évesen még keveseknek van olyan stabil házassága,biztos egzisztenciája,kiforrott személyisége ami alkalmas a gyermekvállalásra.

Ez az én saját,szubjektív tapasztalatom.

Engem 24 évesen szült anyám, az öcsémet 34, a második öcsémet 42 évesen. Én csak arról tudok nyilatkozni, hogy milyen különbségeket láttam a nevelésben, és ahogy idősödött, úgy lett egyre türelmesebb. Oké, ehhez hozzájött az is, hogy mindkét tesóm jóval szerényebb képsségű volt agyban (mindhármunknak más az apja). Utólag szerencsére belátja és szánja-bánja hogy velem olyan szörnyen bánt, amikor meg se érdemeltem, csakis ezért tartom vele a kapcsolatot. De szívesebben születtem volna később.

A második öcsém valószínűleg bizonyos fokú autista, eléggé el lett mismásolva annó, de elég nyilvánvaló. Nem tudom hogy ezt befolyásolta-eaz életkor, annak az apja még anyámnál is idősebb vagy 15 évvel.