Miért jó manapság minden babás témában ez a rohanás?

El lehet olvasni, hogy milyen kérdések vannak itt.

"Mit tegyek, ha a gyerekem 3 éves, és nem akarják bevenni az óvodába, mert még pelenkás?"

"Mit tegyek, ha 3 éves gyerekem még komfort szopikázik?"

Fontos, hogy a kérdésekben szereplő gyerek hàny éves, és mit szeretne tanítani neki? Nem lehet mindent elintézni azzal, hogy majd magától eljut odáig, rá kell hagyni.

1 évesnek tényleg nem szükséges még a bili, de a cipeltetést valóban nem kell hagyni. Megül a bavakocsiban, vagy sétál, pont. Miért kéne egy gyereket cipelni?

Manapság?

Anyósom állandóan azt meséli, hogy amikor az ő gyerekei voltak picik, minél hamarabb rászoktatták ôket arra, hogy aludjanak éjszaka, már újszülöttől is inkább megvonták az éjszakai szoptatást, ha nagyon muszáj volt, teáztatták. Ennek eredményeként mindenkinek korán elapadt a teje, 3-4 hónaposan ment a tápszer ugyan, de nyilván a hozzátáplálás is jó gyorsan, párom nagyanyja (gyerekorvos) is traktált minket, hogy miért nem adunk a 2 hónaposnak gyümölcslevet. 2-4 hónapos gyerek mellől már rohantak vissza dolgozni, az alig 8 hónapos gyereket biliztették, mert unták mosni a textilpelust. Párom 2 évesen kezdte az ovit, mert bölcsi nem volt a környéken, de dolgozni kellett, szerencsére bevették.

Ha manapság rohanunk, akkor anno mit csináltak?

"Ha megnézünk 10 ötéves gyereket, akkor mind ugyanazt fogja tudni, tök mindegy, hogy mikor ivott először pohárból vagy meddig tolták babakocsiban."

Igen, de nekem pl. nagy könnyebbség volt, hogy 1 évesen már tisztán ivott pohárból, így bármikor bárhol tudtam neki inni adni, nem kellett cumisüveget vinnem magammal, ilyenek. Mivel nem látott soha közelről cumisüveget, nem is hiányolta. Ez neked miért fáj?

A babakocsi kérdés kicsit máshogy közelíteném meg. Azért nem toltam 2 éves korától benne, mert tudott már rendesen jönni a lábán. És ha valamire képes, akkor azt el is várom tőle. Nem azért, mert szigorú vagyok, vagy teljesítménykényszeres (nem vagyok egyik sem, sőt...), hanem mert nekem ez a természetes. Soha nem kényszerítettem olyasmire, amit nem tud megcsinálni, de azért nagyjából tisztában vagyok vele, mire képes. Viszont ez a "miért nem lehet mindent kivárni" hozzáállás juttat el oda, hogy múlt héten szólt a negyedikes(!) lányom osztályfőnöke, hogy most már lassan talán ideje lenne kést adni a gyerekek kezébe, mert az osztály fele még mindig nem tudja felvágni a húst ebédkor. 10 évesen. Szerinted ez normális?

A gyereket meg nem azért nem cipelem az utcán, mert kegyetlen vagyok, hanem mert már 10 kilótól is néhány perc alatt leszakad a derekam. Ez nem jelenti azt, hogy nem ölelgetem, nem szeretgetem, sőt a 11 éves fiam pont ma reggel mászott fel az ölembe, és mondta, hogy "remélem, még 20 éves koromban is fel fogsz emelni." Persze, felemelem, amíg bírom, de belerokkanni nem szeretnék.

A bili meg... Amikor az én gyerekeim voltak kicsik, ami azért nem volt annyira régen, az átlag gyerek 2,5 évesen lett szobatiszta, és volt néhány, aki pelusban ünnepelte a 3. szülinapját, de az már kicsit azért ciki volt. Ma meg, ahogy olvasom, a világ legtermészetesebb dolga a pelenkás 3 éves, és egyre több, aki a 4-hez közeledve hagyja el. Ha ilyen tempóban lassul ez a folyamat, az unokáim még iskolába is pelenkába fognak menni.

Bocsi, de eléggé elferdíted a dolgokat. Miért trenírozná a gyereket, ha látja hogy képes rá? A gyerekek nem kutyák, akiket be kell tanítani a trükkökre, hanem hagyni, hogy maguktól megtanulják.

Honnan tudod, hogy anyuka az aki nem akarja a babakocsit?

Arra nem gondolsz, hogy a gyerek nem viseli el a pelenkát már 2 évesen és még előfordul, hogy bepisil? Az enyém levette magáról sírva 2 évesen, hogy neki nem jó és igen, bepisilt, de nem napi 10szer. Hogyan erőltessem rá, ha sír hogy nem akarja?

Ha látja, hogy anya, apa pohárból iszik, akkor ő is abból kér, nem pedig mindenféle csillivilli kulacsból, ő is meg akarja tanulni és képzeld, addig előfordul hogy leönti magát. Nem nehezebb megtanulni 3 évesen, akkor is sokszor le fogja önteni magát. Sőt képzeld, néha a felnőtteknek is sikerül.

Komolyan, nem ismered sem a gyereket, sem a családot, miért nem lehet elfogadni, hogy az egyiknek hamarabb megy? Ha nem érett meg rá, akkor aztán trenírozhatod, akkor sem fogja megcsinálni, sőt annál később fogja. Ha meg látom, hogy képes rá, érdekli, szeretné, akkor miért fogjam vissza? Ne hagyjam neki, mert több ruhát kell majd kimosnom?

Pedig hidd el, hogy a "3 évesen még nem érett arra, hogy a lábán jöjjön" és a "4 évesen még nem érett a szobatisztaságra" ugyanabból a szülői hozzáállásból jön, mint a "10 évesen még nem áll arra készen, hogy felvágja a húst." Csak a te gyereked még valószínűleg sokkal kisebb, ezért tűnik az egyik természetesnek, a másik meg extrémnek.

De ha a te gondolatmenetedet követjük, igazából a 10 évesen kést nem használó gyerekkel sincs semmi gond, 30 éves korára nyilván meg fogja ezt is tanulni.