Hogyan látják a világot a gyerekek?

Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy emlékszem a gyerekkoromre, mint egy elmosódott álomra, aminek a passzív szereplője voltam. Történtek dolgok velem, körülöttem, de nem szerintem nem tudatosan éltem benne és nem tudatosan hoztam döntéseket, hanem minden csak úgy jött, és elég passzív voltam és tudattalan. Ezt veszem észre a saját és más gyerekeken is. Néha van egy két pillanatuk, amikor tudatosan cselekszenek, következtetnek, tapasztalatot vonnak le, de alapvetően csak egy kis részt látnak és ösztönösen cselekszenek. Olyan 10-12 éves koromtól kezd kitisztulni a kép, amikor már olyan emlékeim vannak, hogy kigondoltam valamit, meg összetettebben láttam a világot, nem csak minimálisan láttam előre, és nagyobb ráhatással voltam a viselkedésemre..

Ti hogy emlékeztek a saját gyerekkorotokra? Mit láttok a gyerekeiteken? A tiétek is olyan, mint egy álom? Szerintem a gyerekem is passzív és ösztönös, ahogy én voltam, sokszor nem nagyon van képben, pedig már iskolás, csak hagyja, hogy történjenek vele dolgok, és ha valami nem jó, akkor ösztönösen reagál, kevés ráhatással van magára és nem látja át a dolgokat. Én pl kívülről emlékszem minden dologra, ami velem történt, mintha nem is én lettem volna, hanem külső megfigyelő..