Mivel büntetnétek azt, aki passzívan részt vett egy osztálytársa megalázásában, megverésében?

Telefon elvétel.

Nincs játszótér, se barátnőzés.

Bűnösök között cinkos, aki néma.

Beszélgetnék a gyerekkel. Sokat. Őszintén, én nem látom értelmét a telefon elvételnek meg a szobafogságnak. Ezektől a dolgoktól nem fogja érteni a gyerek, mi a baj azzal, ahogy viselkedett.

Én szeretném tudni, hogy mit érzett a gyerek, amikor végignézte a másik bántalmazását. Egyáltalán felfogta-e, mi történik. Miért nem kelt a bántalmazott védelmére? Miért nem mesélt erről otthon? Miért nem szólt egyetlen felnőttnek sem? Őt nem bántották esetleg? Mit tud, kihez, hová lehet fordulni, ha úgy látja, nem helyes, amit a társai csinálnak? Esetleg valamiért úgy érezte, megérdemelte a fiú a durva bánásmódot? Tudja, milyen súlyos következményei lehetnek az iskolai bántalmazásnak? Én azt gondolom, hogy elég büntetés lesz a lánynak, ha leesik a tantusz, hogy miben vett részt. A lelkiismerete jó ideig nem fogja hagyni nyugodni.

Fejmosás és közösségi munka! Illetve filmet kell vele nézetni ilyen témában!

Én nem vennék el semmit, felesleges, ez nem sima szabályáthágás, itt önbizalomerősítés kell neki, hogy ki merjen állni, ha látja hogy valami rossz(van neki, vagy inkább viccesnek találta? szerintem utóbbi, csak felmentenéd, hogy a te gyereked nem lehet érzéketlen!), illetve felismerje, ha valami rossz, és több együttérzés legyen benne! Nem kell csírájában elfojtani az agressziót, nem baj az, ha van egy kicsi, ki kell jönnie, de ez túlmegy a határon bőven!

Szóval érzékenyíteni kell filmekkel, testközelben lásson ilyesmit, és persze tudom, hogy erre nincs indok, de ki kell találni miért közösítik ki a srácot, és célzottan arra érzékenyíteni! Lehet furcsa, nem? Nem mintha indok lenne, de akkor vidd szegregált intézménybe látogatni, vagy ha szegény, akkor tessék szegénykonyhán dolgozni.. neked is, vele együtt.

Én valamennyire megértő vagyok ezekkel a dolgokkal, annak ellenére, hogy engem is szivattak éveken át durván, de ők is csak gyerekek, nincs olyan rálátásuk, mint nekünk, és az agressziónak ki kell valahol jönni, ami természetes, hogy van mindenkiben. Jár sportolni? Mit mond, mi baja a sráccal? Milyenek a barátai?(ezt csapatban is kezelni kell, mert egymás előtt villogni akarnak a kicsik is, egymást hergelik)

Semmivel. Mi a fenét várnál tőle? Hogy lányként ugorjon a fiúk közé és csapjon szét köztük? Vagy hogy nevetgélés helyett fordítsa el a fejét mintha mi sem történne? Esetleg legyen ő a spicli aki árulkodik, hogy aztán esetleg ő legyen a következő áldozat? Őszintén, ezek mennyivel jobbak?

Örülnék neki, hogy nem a gyerekem a bántalmazó és / vagy a bántalmazott. Inkább a tanárokat kellene felkészíteni ilyen helyzetekre és arra hogy ezeket felismerjék időben, a gyerekek figyelmét felhívni hogy nem kell évekig tűrni hanem igenis lehet hozzájuk fordulni ha bántják őket és akkor kapják is meg a megfelelő segítséget. Rendszeresen biztosítanék gyerekpszichológust akihez mehetnek a gyerekek akár kötelező jellegel, szerintem megférje egy rajz szakkör mellett ilyen program is. De nehogymár én oldjam meg más baját, osszak igazságot és a gyerekem bűnhödjön az igazi bűnös helyett azért mert egy kósza vigyort el mert ereszteni…

Elmondanám neki nyilván, hogy ilyet nem csinálunk, ilyenben ne legyen partner és ennyi, megkérdezném hogy akar-e beszélgetni erről akár velünk akár szakemberrel, de szerintem normálisan nevelt, ép lelkivilágú gyerek eleve nem hajlamos ilyeneket elkövetni úgyhogy magyarázni sem kell neki ezt.