Elvették tőlem a gyerekeimet mentális betegségem miatt, alig láthatom őket, mihez kezdjek?

Azt azért lássuk már be, hogy nem véletlen az, ha bíróság jogerősen ilyen kevés kapcsolattartást ad egy anyának. Volt fellebbezés, másodfokú eljárás is gondolom.

Valami súlyos dolognak kellett ott történni, lehet, hogy a gyerekeknek így a jobb.

"Az idősebb gyerekeimnek szorongás tünetei vannak, mert félnek, hogy megint rosszul leszek (az 5 évesem visszatartja a székletét, nem alszik, ő van a legrosszabbul"

Nézd, a gyerekekben mégis minimum annyi kárt okoztál, mintha verted volna őket.

Jajj nem tudom mit szekáljátok, tele a világ szorongó gyerekekkel, csak az senkit nem érdekel, mert nem a kakit tartja vissza, csak nem teszi le a cumit, vagy alvókával alszik, vagy tart az idegenektől, vagy nem mer csúszni a csúszdán. Ez mind szorongás, oviscsoportonként 10 ilyen gyerek simán van.

Nincs nagyobb bajuk, az meg normális, hogy aggódnak a saját anyjuk egészségéért!

Mivel bipoláris, vannak mániás(amikor extra jól van) meg depis szakaszai, gondolom a depisben volt öngyilkos kísérlete, csak akkor szokták bevinni őket, ha magukra vagy másra veszélyesek. Ez tényleg durva.

Szerintem a heti kétheti láthatás tök normális, majdnem minden szülő ennyit kap gyerekelhelyezésnél, de mondom, nem zárja ki azt, hogy lehet több is, ha képes vagy lemeccselni az exszel.

Ne drámázz itt, hogy jajj majd biztos ez meg ez lesz! Ha pár év múlva a nagyobbat engedni fogja az apja hozzád, úgy majd kérvényezheted a többit is. NEM FOGNAK veled lakni a közeljövőben, ezt nem ártana elfogadni, és a gyerekek érdekeit nézni a sajátod helyett. Nem érdekük, hogy veled éljenek! Az viszont érdekük, hogy minél többet lássanak! Kevésbé jó állapotban is! Emberek vagyunk, normális, ha épp nincs életkedved, de megölelgetnéd őket! Nincs ezen semmi szégyellnivaló, ha nem kezelnétek így, nem is lenne ekkora dráma körülötte. "anya rosszul érezte magát és nagyon szomorú volt a halálok és a műtéte miatt, nem talált boldogságot, de már talált" kb ennyit kellett volna mondani..

Na szóval ha elfogadtad, hogy egy darabig, egy két évig tuti nem lesznek veled, és ez jó NEKIK, akkor jöhet a következő lépés, hogy mi jó nekik még? A láthatások! El kell fogadni, hogy nem bízik benned az exed, így nem viheted a gyerekeket egyedül(amíg a bíróság meg nem ítéli) ez is kb 1 év lesz, szóval azért kell tenni, amiért tudsz tenni! A gyakoribb felügyelt láthatásért! Elsőre nem fogja engedni a párod a személyesből a többet, de simán lehetne, hogy a VIDEÓCHATET engedje, annak nincs veszélye, meg izgalmas is nekik. Látnia kell az exednek, hogy ÉRDEKELNEK téged a gyerekeid és MEGBÍZHATÓ vagy! Ezek fontosak, hogy szinten tudj lépni és visszanyerj egy kis bizalmat! Hogy tudod ezt elérni? MEGMUTATOD neki! Minden egyes nap videóchaten hívod őket x órakor, hogy be tudják illeszteni a napirendbe, és minden videóchateléskor igyekezz jó hangulatot sugárzni, de a lényeg a pontosság és a folyamatosság. Minden egyes nap 7kor telefonálnék 10 percre, hogy bizonyítsam, hogy elég jó vagyok és minden nap érdekelnek a gyerekeim.

Ha ez megvan, várni kell, hogy a gyerekek hozzászokjanak és várjanak, hogy mikor videózhatnak anyával! Ezután menni fog a több láthatás is(nem egyből) de próbáld kivárni a kis lépéseket, és ne drámázz már tényleg. Értjük, szr, de most ez van, ebből kell kihozni a legtöbbet és szépen törni az utat előre!

Ne festegesd le a borús jövőt előre! Hat év múlva biztosan nálad lesz az egyik, addig pedig próbáld korábbra hozni ezt a dátumot! De ez csak kis lépésekkel megy! És nem kerülsz ki az életükből, ha harcol MOST a több láthatásért! A videóchat is több, mint a semmi, az a lényeg, hogy része legyél az életüknek! Lehet, hogy a szomszédnénit többet látja a kétéves(bár ki tudja, én nem is ismerem a szomszédot..), de anya fog neki kellemes vicces perceket szerezni minden nap a képernyőn, majd egyre többet élőben!

Gondolj arra, hogy akik keveset találkoznak az apjukkal, mert az ingázik, vagy külföldön dolgozik, ugyanúgy szeretik(ha van miért).

"Jajj nem tudom mit szekáljátok, tele a világ szorongó gyerekekkel, csak az senkit nem érdekel, mert nem a kakit tartja vissza, csak nem teszi le a cumit, vagy alvókával alszik, vagy tart az idegenektől, vagy nem mer csúszni a csúszdán. Ez mind szorongás, oviscsoportonként 10 ilyen gyerek simán van."

Nyilván. De itt az anyjuk miatt van, nem baj? Ő írta le egyértelműen. Nem tudom konkrétan mire gondol, amikor azt írja, félnek a gyerekek hogy rosszul lesz. Mi történt akkor? Mivel sokkolta annyira a gyerekeket, hogy ennyire félnek? Az én gyerekem végignézte amikor egyszer leestem a lépcsőről és kb önkívületben őrjöngtem a fájdalomtól, mégsem félt attól, hogy újra megtörténik, mégsem szorongott miatta.