Önzőség a gyerekkel szemben, ha megtartom "apa nélkül"?

Igen az. Kicseszel vele, magaddal, és a pasival is aki szerencsétlen perkálhat 18 évig akár beleegyezett a megtartásába akár nem.

Ha úgy döntesz, hogy megtartod, számolj el a lelkiismereteddel, hogy nem normális, csonka családban fog felnőni, apai szeretet nélkül. És kizárólag magadnak szülöd, szóval akkor úgy jogos, hogy vállald és neveld is fel egyedül, anyagiak miatt ne követelőzz az exednél, mert a te döntésed ha megtartod. De baromi nehéz lesz, rengeteg lemondással , áldozattal. Akkor nincs ám buli meg lazulás. Normális Párt se valószínű, hogy fogsz talalni, nem sok mindenkinek kell gyerekes nő aki a nyakába varrja még más kölykét is.

Még van lehetőséged megakadályozni a problémát ha 12 héten belül vagy.

Ne magadra gondolj, hanem arra kérdező, hogy apa nêlkül ( vagy akire csak rá van kényszerítve ez a szerep, mert nem hagysz neki választást) szar, de nagyon.

Én ugyan ismerem az apámat, de volt is meg nem is. Lelépett évekre majd felbukkant pár hétre, de amúgy sose akart engem meg a tesómat, csak nyűg voltunk neki, és ezt éreztette is. Ha nem nadrágszíjjal veréssel akkor levegőnek nézett, vagy épp kritizált. De többnyire ott sem volt.

Emiatt voltak bizalmi problêmáim a férfiakkal nekem is, ahogy egy másik válaszoló is írta.

Nagyon gondold meg. Ne az önző érzéseid irányítsanak.

Haggyuk mar....ilyen alapon az emberiseg fele nem szuletne meg..

Es megis mi a garancia, hogy ott ahol van apuka, ott nem lep le a gyerek 1-2-3 eves koraban....ugyebar semmi.

Arrol nem beszelve, hogy majd lesz parod, aki lehet egyfajta apakep a gyereknek, jo fajhat az hogy az igazi apuka nincs ott, de istenem az elet nem tokeletes..

Kerdezo, ne hallgass a tobbielre, jo sok okorseget irtak. Konkretan most tudnek legalabb 5 anyuka ismerosomet mondani, aki hamar parra talalt, sot azota az uj partol is van gyerek. Ez nem.egy ritka jelenseg...mozaikcsalad..

Ez ma mar egy elfogadott dolog, siman fogsz talalni gyerekkel is part, ha akarsz.Sokan a kozepkorban ragadtak....

Egyrészt 26 évesen ne temesd magad. Nekem se volt sehány párkapcsolatom se 27 évesen. Akkor összejöttem egy sráccal, fél évig voltunk együtt, de csak a szex érdekelte, úgyhogy szakítottam is. Arra volt csak jó, hogy egyrészt legalább a szüzesség részt letudtam, másrészt rájöttem, hogy nem is olyan rossz egyedül, legalábbis jobb, mint egy párkapcsolatnak hazudott szexkapcsolatban.

Így sikerült lenyugodnom és elengedni a párkapcsolat utáni teperést végre.

És ahogy így sikerült lazítani, rá két évre megismertem a férjemet. Azóta már 7. éve házasok vagyunk, és van két gyerekünk.

Szóval még te sem vagy elkésve.

Inkább azt döntsd el, az abortuszt fel tudnád-e dolgozni. Itt ugyanis nem az a kérdés, apával jobb-e felnôni vagy apa nélkül, hiszen ezen nem tudsz változtatni. A kérdés itt az, jobb-e ha esélyt se kapsz az életre, csak mert egy szülôs családba születnél. A döntés ugyanis itt errôl szól.

Én "apával" nőttel fel, bár ne lett volna.. Akinek nincs apja, az nem "egy akármilyen" apát hiányol, hanem egy "jó apát". Azt én is hiányolom, aki nem üt meg, nem szid, nem érezteti veled minden egyes pillanatban, hogy csalódás vagy, sosem vagy elég jó, és pláne nem mondja.. Tudod mennyi embernek van jó apja? Aki azt hiszi hogy fontos az apa, az még nem ismerte fel, hogy nem apa fontos, hanem minél több jó, támogató ember!

Én nem ismerek jó apát. Mind csak van a világban érzelmi sérülések hadát zúdítva a gyerekre, 1000 különféle módon. Egy osztálytársamnak sem volt jó apukája, se általánosban, se gimiben, se egyetemen.. (mondjuk az anyukákról is meséltek cifrákat) és nekem anyából sem jutott a legjobb. A hogyan csapjuk meg a gyereket pl mindkettőnél elsőszámú volt, és persze a hogyan alázzuk szavakkal. Nem kell ám súlyosakra gondolni, de ha naponta hallod, hogy "semmirekellő" vagy olyanért, hogy használt zsepi van a szobádban vagy nem kész a leckéd.. azért az kemény, pusztító lelkileg.

Jó szülő szerintem mindenkinek hiányzik, csak akinek van, azt gondolja, bár jó szülő lett volna az anyám/apám, akinek meg nincs, bár lehetne jó apukám, aztán ránéz a másik gyerek apjára, aki épp megrángatta valamiért, és elmegy a kedve a dologtól.

Az én gyerekemnek csak anyukája van. Hiányolt apukát, pont annyira, mint egy testvért, pónit, vagy elefántot.. Olyan 5 volt, mikor rosszul érintette, de már három évesen is felmerült benne(családrajz apával), 5-6 évesen meg kitalált olyanokat, hogy apukáját megette egy sárkány miközben harcolt, meg ilyenek. Nem kell túldramatizálni, képzeletbeli testvére is van, illetve képzeletbeli állatkái. Az állatka gyakrabban felmerül, mint igény.

Most hogy 7 lett, ha látunk filmben apukát, mindig kérdezi, hogy mi baja van neki, mert rosszul viselkedik. Aztán látja a barátai apukáit.. és ott is felmerül, hogy rosszul viselkednek. Persze vannak jó pillanataik, de alapvetően nem vesznek részt a család életében. Egy apuka van a közelében, aki néha van a gyerekével KETTESBEN is GYEREKPROGRAMON, szoktuk látni a játszón kb havi kétszer.. Őt még nem láttuk csúnyán viselkedni, egyszer volt, hogy hármasban voltak a gyerek anyjával, és otthagyta őket(A gyereket is, el se köszönt) egy vita miatt mérgesen..

Mind vágyunk jó, gondoskodó szülőkre, támogató rokoni háttérre, olyan testvérkapcsolatokra, akikkel jól kijövünk, de ez, amire vágyunk, nem létezik, mert a minket körülvevő emberek is csak emberek hibákkal tele. Jó súlyos hibákkal is a többség. Én vágytam olyan nagymamára, aki szerint akkor is fontos vagyok gyerekként, ha nem végzek annyi ház körüli munkát a telken, nem pedig utánamkiabál, hogy segítenem kellene, majd lelkiismeretfurdalást ébreszt bennem, amiért nem szedem a fáról a meggyet, pedig én még megtehetném, vagy nem ültetem a dughagymát.

LEhet, hogy nem lesz idilli élete, és neked ezzel gyerekvállalás előtt kell szembesülnöd, más pedig csak közben jön rá, hogy nem idilli az élete a gyerekének, de attól az még lehet egy boldog, vidám, elégedett élet, csupa jóval, szeretettel..

Mondjuk minden ember más.. Ismerős családnál voltunk, apuka idegesen laptop előtt a nappalban, anyuka grillezett a teraszon, gyerek egyedül bóklászott kint a kertben, hallottuk, hogy sír. Apuka kikiabált a teraszra az anyukának, hogy menjen már ki, nézze meg a gyereket.

Erre az én anyám megszólal, hogy milyen idilli kép. Én meg csak lestem.. Nekem a boldog családi légkör nem feszült, és az emberek foglalkoznak a 2 évessel, illetve nem anyukát ugrasztja az apuka, hogy menjen már oda. (apuka nem dolgozott, mosógépárakat nézett szórakozási időben, egyébként napi 12 órát dolgozik, a maradék időben haverokkal van anyukától külön. Nem lenne muszáj ennyit dolgoznia, ennyit akar dolgozni. Anyuka napi 8 órát dolgozik, a nagymama van a legtöbbet a kicsivel..

Na de mindegy, mindenki vágyik valamire, legtöbbször arra, amit nem kapott meg, és azt úgy képzeli, hogy tökéletes. Az én gyerekem sem gondol bele az elefántnál, hogy mennyit kakil, nem akarná, hogy rajta lovagoljanak, nem biztos, hogy szelíd lenne, mennyit enne, hol lenne.. Gyerekesen, idillinek képzeli a dolgot..Ahogy a képzelt tesójával sem veszekszik.. A legtöbb gyerek ilyen. Általában felnőtt korra kinőjük az ilyesmit, és észrevesszük, hogy nem fekete fehér valami, hanem szürke, világosabb és sötétebb részekkel és elgondolkozunk, hogy kell e nekünk valami így is. Hogy milyen lett volna, azt sosem tudhatjuk..

Én pl szeretnék egy párkapcsolatot, társat, szerelmet.. ha gyerekesen gondolkoznék, azt mondanám biztosan jó lenne és bármilyen, csak legyen, mert az biztos jó lesz! De felnőtt vagyok, nem akármilyen kell. Olyan kell, amiben a lehető legkevesebb a sötét terület, de tudom, hogy ilyenhez hatalmas mázli kell. Nekem nem EGY párkapcsolat kell, hanem egy JÓ párkapcsolat.

Attól, hogy van apád, nem biztos, hogy szeret, nem biztos, pláne nem, hogy mindennél jobban szeret, és nem biztos, hogyha megjelenne egy random fickó, aki néha parancsolgat és megrángat és odaad egy kis pénzt, boldog lennél tőle! SŐT! Aki ilyeneket gondol, azoknak lehet, hogy jó anyjuk volt, és azt hiszik, hogy az apjuk is legalább olyan lenne.. Pedig ha egy jó szülő jutott a családjukba, akkor már igazán, rohadt szerencsések, de nekik kettő kell belőle, mert nem ismerik a rosszat..

Na így túl hosszú lett, de én eléggé képben vagyok. Egyébként nekem egy nagypapám "nem tartott rám igényt" vele csak a halálos ágyán találkoztam, meg kb kétszer gyerekként, amire nem emlékszem, meg egyszer láttuk a házát ovis koromban kívülről. Nem vesztettem sokat az elmeséltek alapján, és mivel volt viszonyítási alapom(másik két nagypapa, egyik csak mostoha) nem is hiányoltam nagyon.