Mit tegyek, ha nem vagyok normális, amióta megszületett a gyerekem, és lassan kikészülök?

Én is így voltam, ahányszor el akartam menni sétálni, üvöltött, mint a sakál.

100 métert nem birtam nyugodtan megtenni a friss levegőn, plusz van egy lakásban tartott kutyánk, akivel napi 5-6 km-t mentunk még szülés előtti nap is.

Nekem az vált be, hogy a karikás kendőben elindulunk, max. 500 m után ugy alszik, mint a bunda, bele tudom tenni a mózeskosárba, onnan megvagyunk 3-4 órára.

Azt nem értem, hogy "nem vagy olyan", (milyen), de ha az alvas a cél, még fitt labdánnis pattogok vele.. mondjuk csak 7 hetes, még egyedül nem tud elaludni.

Terhesen még én sem akartam hordozni. Aztán miután megszületett hamar megváltozott a véleményem. Mondjuk én 4-5 hónapos koráig nem tudtam magamra kötni, mert olyan feszes izomzata volt, hogy nem lehetett. Addig csak simán rajtam pihent naphosszat. Aztán mikor végre magamra tudtam kötni az egy megváltás volt. Békés séták, békés beszélgetések, egy darabig még le is tudtam vele így ülni és mondjuk olvastam, vagy csak hintáztattam magunkat a hintaágyban. Mikor átkerült a hátamra onnantól a takarítás is könnyű volt.

Nyugi nem fog örökké rajtad lógni. Az én fiam extrém anyás, de kb két és fél éves kora óta esze ágában sincs a hátamon lenni, pedig néha nagy segítség lenne😅