Mi a rossz abban, hogyha egy családban 5-6+ gyerek van?

Mi 9-en vagyunk testvérek, 7 lány, 2 fiú, én vagyok a hetedik gyerek, most 16 éves vagyok. Legidősebb nővérem 30, legkisebbik öcsém 13.

Csodás gyerekkorom volt. Órákig tudnék arról mesélni, hogy 6. Lánygyerekként milyen jó volt az, hogy a nővéreim agyonnyúzott, 1000 éves ruháit kellett hordanom a cipőkkel együtt, amit ők is csak úgy kaptak, nem új ruha. Az is nagyon jó volt, amikor full kussban kellett ülnöm a testvéreimmel az ágyon, mert a nővéreim és a bátyám éppen tanultak. Vagy amikor a nővéreim meg a bátyám odahozták a fiújukat, vagy nőjüket, akkor mi a hideg padlón aludtunk a konyhában vagy a nappaliban. Az is nagyon jó volt, hogy nemhogy saját szobám, de saját ágyam se volt sose. Az öcsémmel alszok egy ágyba még mindig.

Az is nagyon jó, amikor hót fáradtan hazajövök 40 fok melegben 40 perc buszozás után (ahol nincs hely természetesen, így vegigállom, a hátamon a nagy iskolatáskával). Majd hazajövök, és az fogad, hogy a három idősebb nővérem hozzánk vágja a 7 unokát, amit alapjáraton a nagyszülőknek kellene rendeznie, de ránk marad. És hogy miért vigyázok rájuk? Mert nem hagyná a lelkiismeretem, hogy a másfél éves unokahúgom magára rántsa a tv-t, esetleg belenyúljon a konnektorba.

És miért hordják ide? Mert mindenkinek kutya kötelessége segíteni a másikon, de persze a nővéreim aztán nem segítenének nekünk semmiben.

Bárki bármit mond, 5-6 gyereket vagy többet nem tud úgy nevelni az ember, mint 2-3 gyereket.

Hagyjuk a szoptatást meg a kötődő nevelést és társait. Nem ez a mérvadó.

Ugye van egy gyerek. Ne legyünk álszentek, néha-néha kiborít, és ez a néha-néha kb. mindennapokat kell érteni. Hiszti, nem alvás, akaratosság, nyüszögés, bepisil, beleragasztja a hajába a rágót... akarva-akaratlanul nem lesz az ember mindig türelmes. Az első gyerekkel még van idő az öltözéssel bíbelődni, a másodikkal már nem, mert akkor a nagy gyerek elkésik az óvodából. Ráadásul megoszlik a figyelem és a gyerekre fordított pénz is. Harmadik gyereknél még idegesebb leszel, de még tudod tartani magad. Negyedik gyereknél már előrángatod a legnagyobb gyereket, hogy segítsen a kicsivel való dolgokban, és konkrétan gyerek nevel gyereket. Ötödiknél, hatodiknál ugyanígy. Előrángatod a legnagyobbat (általában a legnagyobb lánygyereket), hogy pelenkázza, mert neked meg kell kavarnod a pörit. Majd utána elvárod, hogy megfürdesse, megetesse, foglalkozzon vele a saját szabadideje rovására. Öt-hat gyereknél apuka nem otthon veri a f4szát, hanem általában 12 órában nehéz fizikai munkát végez éhbérért. Amikor meg hazamegy, akkor nem a gyerekekkel fog foglalkozni, hanem fetreng egész álló nap, ha hétvégén otthon van. Így gyakorlatilag nincs is apjuk a gyerekeknek, csak jelképesen meg van említve, hogy ő adja a szájukba a kaját, ezért meg kell neki adni a tiszteletet, ami annyit tesz, hogy full kussba kell egész szombaton meg vasárnap lenni, meg kell meredni, nehogy apucika felkeljen. A kisebb gyerekek esetén minden meg lesz engedve, lazulni fognak a szabályok, mert anyucinak éveken keresztüli non stop folyamatos készenlét után nem lesz arra se ereje, se energiája, hogy a kicsikkel harcoljon, hogy kaja előtt ne egyenek édességet, vagy hogy feküdjenek le időben. A kisebb gyerekek a nagyobb gyerekekhez képest mindig kisebb gyerekek maradnak, ahogy a nagyobb gyerekek a kisebb gyerekekhez képest mindig nagyobbak lesznek. Egy ponton túl kikészülnek, hogy a kicsiknek mindent lehet.

A végeredmény?

Egy leharcolt anyuka, egy jelképes apuka, egy kiégett kislány, aki undorodik a családalapítás gondolatától, elkényeztetett, anyátlan, apátlan kismajmok.

Mi tizenhárman vagyunk testvérek. Nem írom le a hátrányokat, mert ínhüvelygyulladást kapnék, inkább csak a legnagyobbakat.

19, 18, 17 (én), 16, 14, 9, 8, 7, 5, 3, 3, 2, 1 évesek vagyunk.

A 19 éves bátyámtól a 14 éves húgomig mi vagyunk a "nagyok", a 9 éves öcsémtől az 1 éves öcsémig ők a "kicsik", akilből remélem nem lesz több.

Én vagyok a legidősebb lány, ami Szabolcs megyében, egy elmaradott kisfaluban annyit tesz, hogy rám sózzák mindegyik testvéremet. Apám 180 000 forintot keres, ő traktorozik, 25 éve van ott. Két bátyám is mezőgazdasággal foglalkozik, apámmal mennek hajnali fél ötkor a munkába, 160-160-at keresnek, de kisebbik bátyám már nem lakik itthon. Tizenhárman 450-480 000-ből élünk. Képzelhetitek mennyi marad ennyi gyerek után.

250 000 forintból lett megcsinálva elől a kapu, anyámék 6 évig gyűjtöttek arra, hogy az egész ház körül megcsinálják, de csak az elejére futotta.

Strandra, moziba utoljára alsós koromban voltam, amikor a gyereknapot odaszervezték.

Anyám főz, mos, takarít egész álló nap. Ki van égve. 18 év alatt megszült 13 gyereket. Na most meg lehet nézni, hogy vagy gyerekágyas volt, vagy kisgyerekes. Az ő élete annyiban merül ki, hogy gyönyörködik a 16 éves lánya hosszú hajában, a 9 éves fia sportsikereiben, a 14 éves lánya Somogyi-díjában, amit azért kapott, mert 8 éven át kitűnő tanuló volt. Neki a kertkapun túl nincs élete. Ha történik valami, azt egy életen át emlegeti. 4 éve a részeges Olga felborult a biciklivel, és azt mondta apámnak, hogy "Te aljas!". Azóta emlegeti, folyamatosan felhozza. Meg múltkor találkozott Erzsikével a kisbolt előtt, és ezt olyan elánnal mondja, mintha nem is tudom mi lenne.

Apám korán megy, későn jön. Ha nem őt hívnám apának, enyhe túlzással nem is tudnám, hogy ki az apám. Nem tudom, hogy nálunk hogy volt, de a kicsiket egyszer sem vette fel. Egyszer sem ment oda hozzánk, és ölelt meg minket. Egyszer se mondta nekünk, hogy szeretlek.

Nálunk testvérgyűlölet van. A kicsik utálják a nagyokat, mert parancsolgatunk nekik, meg rájuk kiabálunk, ordítunk, hogy maradjanak már csendben, mert kibírhatatlan, hogy hol az egyik, hol a másik sikít, kiabál, hány, tüsszög, beteg, randalírozik. Mi utáljuk a kicsiket, mert se a kiégett anyám, se a kiégett apám nem szól rájuk, mindent rájuk hagynak, mert nincs erejük nevelni őket. A lányok utálják a fiúkat, mert folyamatosan jönnek azzal, hogy a nő dolga mosni, főzni, takarítani, és most nyáron 1 hét alatt megcsinálták a kaput, és folyamatosan azzal jönnek, hogy az mekkora férfi munka. Csak a kaput egyszer kellett megcsinálni, takarítani meg mindennap kell. A fiúk utálják a lányokat.

Mindenki utál mindenkit. Ilyen egy nagy, boldog család.