Hogy bírják azok az anyák akik életük egy jelentős részét csak a gyerekeknek szentelik?

Nem vagyunk egyformák,így van aki így,van aki úgy érzi jól magát a bőrében.

32 éves vagyok,három csodás gyerekkel.20 voltam,mikor az első jött,24 és 26 a két kisebbnél.

Ha elölről kéne kezdeni,sem csinálnám másképp.

Nem érzem,hogy bármi is hiányozna,kimaradt volna.

Aktívan élünk,nem unatkozunk,apa besegít,így ha arra van szükségem,mehetek barátnőzni,kikapcsolhatok.Bár ritkán van ilyen igényem,nekem úgy jó,ha körülöttem vannak a gyerekek.(tyúkanyó típus vagyok)

Nem érzem úgy,hogy kimaradt valami az életemből,azért mert gyerekeim vannak.

Én is imádom a fiamat aki 4 hónapos múlt szintén de már kezdek én is rosszul lenni hogy "itthon kell ülni",ráadásul jön a rossz idő is és még a szabadban sem lehetünk egész nap...!

Sokmindenben korlátoz egy gyerek de nem adnám semmiért,pedig azért eszembe jutnak azok a régi szép független idők mikor csak önmagamért tartoztam felelőssággel!!!

Elsőnek!

Diplomás vagyok, négy gyerekkel! Mindegyik gyerek után visszamentem dolgozni 2-2,5 éves korukban 4 órában. Mondjuk nagy közöttük a korkülönbség, első és másodikak (ikrek) között 6 év. Az ikrek, s a pici között pedig 10 év. Most is megyek vissza mikor a kicsi 2 éves lesz!

Amúgy azt én se bírtam volna, hogy egymásután 4 gyerek, s csak itthon vagyok!

Szerintem ez beállítottság kérdése, van, aki így érzi jól magát, és van, aki úgy. Plusz vannak olyanok, akik össze tudják egyeztetni a kétféle életstílust, mert mindkettőre vágynak egyszerre.

A fiatalok között is vannak olyanok, akik gyerek nélkül is otthonülősek, jobban szeretnek otthon tevékenykedni, míg vannak olyanok, akik pörgés nélkül nem bírják, állandóan jönnek-mennek.

Én fiatalon szültem, aminek örülök is, szeretnék is még gyereket (vagy gyerekeket), de úgy érzem, simán van még 8-10 évem, hogy újra babát vállaljak, akkor sem leszek még öreg, viszont most nagyon élvezem, hogy a kisfiammal már könnyebb az élet. Azt én sem tudnám elképzelni, hogy 1-2 évente szülessen egy babám, és 5-10 évig csak és kizárólag otthon legyek és babázzak. De van, akinek bejön, és ha nekik jó, akkor ezzel semmi gond nincs.

talán most rossz példa leszek, és meglesz a véleménye sok anyukának rólam, de szerintem egy egész élet van előttem, hogy 60-akárhány éves koromig gürizzek, dolgozzak, mint egy bolond. Ha az állam megadta a lehetőséget arra, hogy itthon töltsük az időt a gyermekünkkel, akkor minek siessek vissza?

2-3 babát tervezek süzlni egymás után. Néha hiányzik a munkám, nem mondom, hogy nem, pedig a kisfiam még csak 7 hónapos. De az az állandó stressz, idegesség, ami am unkámmal járt, baromira nem hiányzik.

Ehhez hozzájárul az is, hogy a férjem sosincs itthon, állnadóan dolozik, így szinte szó szerint mindent én csinálok a ház körül, estére hulla vagyok. És vigyázzak a kicsire, süssek-főzzek, mert ezt ugye szeretem, szépítgessem a lakást, kézimunkázzak, stb. Most még a páromnak is én kell segítsek a munkájában, a ház építés alatt áll, ősztől kezdődik az egyetem. Nem tervezem pár éven belül visszamenni dolgozni. Most a babavállalásnak van itt az ideje. Nem akarok későb annyira belefásulni a munkába, hogy 40-50 évesen már azon keseregjek, miért nem tudom magam lenyugdíjaztatni, mert megfáradtam.

Nekem szeencsém is van, a párom el tud tartani minket, a család pedig annyira bulizós, hogy minden alkalommal ünnepelnek, szóval táncolhatunk, bulizhatunk eleget. Kirándulni, nyaralni, utazni, társadalmi életet élni pedig gyerekkel is lehet.

Az „őrültségeket” nem birom, italozni eddig sem italoztam barátokkal Nem érzem magam befásultnak, azt a lelki megnyugvást, amit a rend és a tisztaság ad nekem, nem tudja pótoni semmilyen bulizás, munka sem. Ja, társadalmi jellegű munkám volt, emberekkel álltam kapcsolatban, most egyetemet végzek. De nem vagyok karrierista. A családi nyugalmat semmilyen karrier sem tudja pótolni.

Ahogy írta valaki előttem: nem vagyunk egyformák. Még csak annyit fűznék hozzá, hogy sokban hozzájárul a fásultsághoz, monotonitáshoz az is, milyen életkörülményeid vannak. Ha a házunk készen lenne, be lenne rendezve, az udvar be lenne építve, ha nem kellene tanuljak, ha anelben élnék, nem házban, nyilván én is belebolondulnék az egyhangúságba. De így mindíg van, mit csinálni. Na megyek, ki kell főzzem a paradicsomot télire.