Mit gondoltok arról a nőről akinek már van egy lánya és a következő is az lenne, emiatt elvetetné?

Én elmondanám neki, ami velem történt: mindig is tudtam, hogy kettő gyermeket szeretnék. Sok oka van, ha becsúszna még egy, nem bántanám, de már nagyon vigyázunk, na...

Az első babám fiú lett. Kissé nehéz eset, meg kellett dolgoznunk a kapcsolatunkért, de okos és szórakoztató, olyan, akivel minden nap egy kicsit könnyebb lett.

Másodjára belül, titokban szerettem volna kislányt. Sokszor képzeltem el fejben, milyen lenne. Mikor megmondták a 12. héten, hogy kisfiú, nagyon furcsán éreztem magamat. Fejben tudtam, hogy szeretnem kell, de valahol csalódott is voltam. Persze a környezetem rá is tett egy lapáttal. 'Nem baj, legalább nem kell rózsaszín cuccokat venni', 'legalább majd eljátszanak egy mással', 'nem baj, majd a következő...'.

Aztán megszületett ez a baba. Kisfiú. Villámgyorsan bújt ki, szinte meg sem viselt a szülés, pedig 4 kilós volt. Gyönyörű szép, jól alvó, jól evő, barátságos, vidám kis ember lett, mintha minden porcikájában csak csodálatra született volna. Ha ránézek, sokszor arra gondolok, egy kis napsugár, aki hozzánk pottyant le az égből. Az emberek bizonytalanul kérdezik, hogy kisfiú-e, mert kékben van, de olyan szép! Én pedig büszkén mondom, hogy ő is kisfiú. Nekem ez jutott. Már nem vagyok csalódott!