Titeket is zavar valamelyik ezekből?: ha valaki terhes és azt mondja "pocaklakó" "babóca" Valaki,aki szájára ad csókot a gyerekének?

Mindegyik zavar. A pocaklakót egyedül anyámnak "néztem el", gőzöm sincs miért, de tőle valahogy nem idegesített, meg nem is lépten-nyomon hívta így a gyerekeimet, amikor még bennem voltak, csak néha. De amúgy mindenki más szájából falra mászok a szótól. :D A szájrapuszitól is a hideg kiráz.

Illetve amivel még engem ki lehet készíteni, az a "Petike most 43 hónapos" vagy éppen "29 hetes", és akkor számolgathatom, hogy az hány év, vagy hány hónap :D

Vagy amit a 2. írt, a többes szám első személy... "már 3 fogunk van" és társaik...

Meg a becézések, pl nem autó, hanem tütü, nem kutya, hanem vau, nem innivaló/víz/tej, hanem iszisz meg tejcsi, ilyesmik...így sem könnyű a magyar nyelv, szinte minden dologra van fél tucat kifejezésünk, akkor ne tanítsunk már szegény gyereknek ilyen kitalált szavakat is még pluszban.

Hajaj, szerintem holnapig írnék, ha most mélyebben belegondolnék, hogy mik bosszantanak, van pár dolog. :D

A szájra puszi engem is zavar, ugyanúgy a királyi többes is. A becézéssel fura a viszonyom. Amíg fiatal voltam, utáltam a

"gūgyõgést". Azután magamon is észrevettem, hogy amikor tele a szívem szeretettel, én is megteszem. Most akkor szeretem vagy nem szeretem?

A pocaklakó kifejezést valamiért nem szeretem, soha nem is használtam. A babócával nincs bajom, de szintén nem használom. A szájrapuszitól kiver a víz.

Amit már írtatok az a többesszám. A csúcs az volt, amikor anyuka tanácsot kért és képes volt leírni, hogy "szorulásosak vagyunk". Na meg ugye a "szopizunk".... Gondoljanak már bele, hogy hogy hangzik.

A másik amit már szintén írtatok az a becézés. Az hagyján, ha a gyereknek becéznek mindent, de amikor egy felnőtt társalgásba (gyerek a közelben sem volatk) azt mondja, hogy alig várja, hogy menjenek "hammázni" az étterme, na az kiveri a "biztit".