Van olyan aki ha újrakezdhetné nem szülne?

Higgadjál le momzilla, mielőtt agyvérzést kapsz, amiért nem mindenkinek jelenti egy gyerek élete középpontját és egyetlen igaz boldogságát! Szánalmas vagy, ahogyan fröcsög belőled a mérhetetlen rosszindulat. A gyerekednek is ezt a primitív, empátia 0, személyeskedő stílust tanítod? Bár én inkább nem mondom, hogy te milyen sorsot érdemelsz, jobb lesz mindenkinek.

Ja és nem, nem múlik el kisgyerek korral az az érzés, hogy megbántad, hogy szültél! Legalábbis mindenkinél biztosan nem! Esetleg könnyebb lesz, miután kirepült otthonról vagy már kezd önállósodni, de ez tizenx év. Könnyű mondani, hogy jaj már elmúlt, milyen szép, ugye? Igaz csak a legszebb, fiatal éveidet vette el, de mit számít.

Ne te akard már megmondani ki, mint érdemel, főleg ne ismeretlenül és főleg ne pusztán amiatt, mert van aki gyerek nélkül boldogabb életet él, mint más gyerekkel. A CSALÁD szót pedig láthatóan te nem ismered, ugyanis a családnak NEM feltétele a gyerek, egy házaspár is pont annyira család, ha eddig még nem tudtad volna.

Annál meg kevesebb szánalmasabb dolgot hallottam még, hogy valaki azért szül, hogy ne legyen öregkorára egyedül. Segítek: így is rengeteg ember marad egyedül idős korára, annak ellenére is, hogy van gyereke. Ugyanis ez még mindig semmire sem garancia! Lehet rossz a viszony, költözhet tőled több száz vagy több ezer km-re, az is lehet évente csak egyszer fogod látni, de az is hogy még idő előtt meghal. Meg lehet nézni egy idősek otthonát, hányuknak is van közülük gyerekük, unokájuk. 😉 Óriási tévedésben vagy, ha azt hiszed, aki nem szült az örök magányra van ítélve, aki meg szült, az sose mész egyedül, de ez csak téged minősít, a te szegénységi bizonyítványod az egész fröcsögő komment úgy, ahogy van.

Van, akinek sikerült tovább lépnie a szaporodási ösztönein és képes önmagában is boldog lenni, nem szükségeltetik hozzá neki egyetlen gyerek sem. És itt jegyezném meg: hálistennek vannak normális gyerekes szülők, akik annak ellenére, hogy van gyerekük, ő nélkülük is képesek boldognak lenni. Ugyanis az a gyerek egyszer felnő és önálló életet fog élni, ellenben mondjuk, ha jól választottál társat, ő egész életében melletted lesz. És de, számos olyan idős embert ismerek, akik összejárnak a barátaikkal pletyizni, sörözni, kártyázni vagy akármi mást csinálni. Sajnálom, hogy neked láthatóan sejtelmed sincs erről, nem tudod milyen egy igaz barát, vagy egy szerető társ, de a saját frusztráltságodat ne másokon töltsd le, hanem magadban rendezd! :)

Nálad nagyobb lelkileg sivár embert rég láttam már 10. Na meg frusztráltabbat. És persze rosszindulatúbbat. Láthatóan neked valamiért nagyon fáj az élet, pedig elvileg te aztán tudod mi az a család és hát milyen boldog vagy. Nos, valahogy a kommenteden ez egyáltalán nem látszik.

Pontosan miért is okoz ekkora problémát számodra az, hogy igen is vannak, akik megbánják a gyerekvállalást és szívük szerint visszacsinálnák az egészet? Na és az, hogy olyanok is vannak, akik egyetlen pillanatig sem bánják, hogy nem szültek és mégis boldogan élnek? Ha te magad valóban boldog és kiegyensúlyozott lennél, akkor nem itt osztanád a nem létező eszed idegen embereknek és nem írkálnál olyanokat, hogy megérdemlik a magányt meg milyen lelkileg sivár ember az ilyen. Ezzel a mentalitással és kritikán aluli stílussal max te érdemled meg, de nagyon. Büszke lehetsz ám magadra, hogy te ezek szerint azért szültél, hogy majd idős korodban legyen, aki szórakoztasson. Felsoroljam csak a közvetlen közelemben hány olyan idős nő/férfi van, aki felé jó ha évente 2x felénéz a gyerekük? Áh inkább nem, túl hosszú lenne.

Sepregess inkább a saját hazád táján (hisz lerí, hogy bőven ráfér), ahelyett hogy más magánéletében és méhében turkálnál.