Két és fél éves rosszcsont ikreket vinnétek magatokkal esküvőre? Ha igen, meddig?

#37 A te véleményed nem releváns, mivel téged csak a gyerek után/miatt vettek el, így nyilván a saját kölyköt el kellett vinned az esküvőre :)

Kicsit meredek, hogy a magadfajta minősít "besavanyodottnak" másokat, de ezt betudhatjuk az irigységnek, hogy másokat nem csak kényszerből vittek oltár elé. 😉

"Nekunk ma volt az esküvőnk. Fiam 1,5 eves"

Ezek szerint 10 évig nem értél annyit, hogy feleségül vegyenek, csak miután kipottyantottál egy gyereket magadból. Tényleg nincs kutyám/macskám (egyelőre), "csak" egy férjem aki imád (ez kölcsönös), és veled ellentétben nem kellett teherbe esnem ahhoz, hogy méltóztasson elvenni, hanem megtette saját magától - ezt sem 10 év után :).

Magamat ismételve: a magadfajta frusztrációja meg rosszindulata a tömény irigységből ered 😉

43!

Te beteg vagy.....ha valaki már nem úgy éli az életét, ahogy te, vagy te jónak látod, akkor az már egy idióta...

Szanalmas vagy...

Kéozeld, a mi fiunk 11hónapos volt az esküvőnkön, aki termeszetesen része volt a nagy napunknak, vele együtt vagy 6 gyerekkel.

5 év utan és miutan kipottyantottam egy kölyköt, utana vett el...

Szerintem az evszázad bűntette. 🤦‍♀️🤦‍♀️

Szerintem ne is szülj, ilyen hozzáállással... kicsit magad lovon próbálsz ülni...

Ne magadból indulj ki, elhiszem, hogy nálatok elég ritkán "van valami az este" 😉

De ha valaha tanácsra lenne szükségem, biztos nem tőled meg a másik vesztestől fogok kérni, akik önmagukban nem értek annyit egy férfi számára sem, hogy elvegyék őket :D Ettől vagytok ilyen idegesek, frusztráltak és féltékenyek :) Töröljétek le a monitort, mert valószínűleg tiszta nyál lett a köpködésetektől.

#47 Ha már a közös döntésről van szó; nálunk sosem volt kérdés, hogy idővel házasságot fogunk kötni, mivel már a kapcsolatunk elején érintettük a témát, és tudtuk egymásról, hogy mindketten szeretnénk esküvőt. Csak volt egy romantikus színezete is a dolognak, amikor a férjem vett nekem egy szép gyűrűt és megkérte a kezem. (Sőt, egy kedves hagyományt követve még apukámtól is megkért).

Ezzel akkora kegyet gyakorolt szerinted? Szerintem ennek - a szerelemből kötött házasságnak - kéne természetesnek lenni, nem annak, hogy hosszú évek után csak egy gyerekkel tudjuk rákényszeríteni a férfit, hogy elvegyen minket. Szerinted náluk ez a kierőszakolás "közös döntésnek" nevezhető?

Egyébként nem tudom, olvastad-e a válaszokat, de a habzó szájú vitapartnerem kötött bele valakibe ok nélkül, én csak jeleztem neki, hogy talán nem az ő fajtájától a leghitelesebb másokat minősíteni. De nem jött át az üzenet, mert azóta az én életemről próbál regényt írni (és eddig egyetlen állítása sem jött be, de hagyom, hadd próbálkozzon).

#48 Sose kellett, hogy "sírjon a szám", vagy hogy hisztizzek az esküvőért, mondtam már, hogy ne mindig magadból indulj ki :D A boldogságról meg kicsit más az elképzelésünk. Számomra az nem boldogság, hogy egy évtizedig élek valakivel, és gyerekkel kényszerítek rá egy esküvőt, és közben ennyire látványosan irigykedek nálam jobb nőkre, akiknek meddőséget meg hasonlót kívánok (megjegyzem, ez a kívánság nem jött be) :)