Hogyan legyek úból teljes értékű nő, ha a szoptatás teljesen tönkre tette a melleimet?
Engem ez szörnyen frusztrál, nem hogy megmutatni szégyenlem, azt sem szeretem, ha hozzáér a férjem. Az meg sajnos nem nyugtat meg, hogy őt nem zavarja, mert engem nagyon.
El vagyok keseredve, 1 évig szoptattam és egyébként is picik voltak, most meg aztán...










Köszi, nehéz lesz.
Olyan hihetetlen, hogy ez csak nekem okoz problémát, ennyire peches lennék?










Nem :(
Nekem hatalmas melleim voltak es eleg szepek.
95 d-t hasznaltam.Most lognak es csunyak.....szivem szerint melltartoban is aludnek, hogy akkor se lassa, hogy milyen undoritoak.










Ugyan így vagyok ezzel. Az én mellem is tönkrement, pedig nem igazán szoptattam, mert nem tudott a fiam szopizni, de fejtem és minden egyes alkalommal úgy facsartam ki a mellem, mint egy citromot, azért a kevéske tejért.
A férjem tisztel és becsül, mert életet adtam a fiúnknak és tisztában van vele, hogy emiatt lett ilyen a testem és soha nem piszkál sem a felszedett kilók, sem a löttyedt mellem miatt.
Azért nem vagyok megnyugodva, ha pénzem lenne, felvarratnám. Nem szilikon!
Mondták már páran, hogy ne így álljak hozzá, mert én ugyan olyan nő vagyok, nem számít hogy milyen a mellem, de ha végig gondolom, egyiknek sem volt ilyen problémája. Akinek nem ereszkedik meg így, az nem tudja milyen vacak érzés.
Megértelek, de én is azt tanácsolom, hogy próbálj megbarátkozni vele, én is próbálkozom, hátha eljutok arra a pontra, hogy már nem fog zavarni.





Én aztán megküzdöttem ezzel.Nem volt túl nagy mellem,de sosem lógott.7 évig szoptattam,teljesen kiürült,kis üres zacsik lettek.Ráadásul petefészek rákom lett,ami miatt eltávolították a méhem és a petefészkeimet.Úgyh én tudom milyen az,ha az emberből hiányzik pár dolog ami nővé teszi.
De túljutottam rajta.A párom mellettem van,soha,egyetlen pillanatig nem kellett azt éreznem,h sajnál,vagy nem tetszem neki,sőt.Fura,de a mellem kezd visszatelni,nem nagyon,de már nem olyan rettentő.Muszáj pozitívan gondolkodni,különben az ember saját maga teszi tönkre a saját életét,tudatosan rugdosva el magától a segítőket-legyen ez egy férj,aki így is szeret és kíván,vagy csak a tükör,amibe ha előítéletek nélkül nézünk,rájöhetünk,h nem annyira borzalmas a helyzet.El kell fogadnunk magunkat.4 gyereket szültem,39 éves vagyok,7 évet szoptattam,nincs méhem-de azt hiszem, a körülményekhez képest jól tartom magam.:))(Bevallom, a tévében,újságban látható 39 évesekhez szoktam magam hasonlítgatni.Nem mindig jön be, a legtöbbször igen.:)))
Köszönöm a hozzászólásokat!
Külön köszönet Neked, utolsó! Végtelenül tisztellek, bele sem merek gondolni mi-mindenen mehettél keresztül... de gondolom a 4 gyerkőc nem hagy sokat időt az önsajnálatra, ők tartották benned biztosan a lelket.
Ezt olvasva bagatel az én problémám, és megint csak azt erősíti, hogy örüljünk az életnek és ne keseregjünk butaságokon. Én hajlamos vagyok erre...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!