Szerintetek van összefüggés a szülés utáni depresszió és a szoptatás között?

biztos van összefüggés.

bár nekünk jól ment a szopi.rengetg tejem volt,és jól szopott a lányom,de mégis depis voltam az első 6hétben

Megértelek. Én is sokat szenvedtem a szoptatással. Meg az örökös kérdéssel, hogy "Szopik a baba? Csak szopik?". Húúú, szörnyű! Az én babám 2 és fél hónapos volt, amikor azt mondtam, hogy most már elég az örökös mérlegelésből meg gyógyteákból. Egy hétig nem voltam hajlandó mérlegre rakni a babát és a tápszert is elpakoltam, hogy ne is lássam. Próbáltam egy nap minél többet cicire rakni. Nagy szerencsém volt, mert aztán egy hét alatt lett annyi tejem, hogy pont elég volt. Vagyis úgy volt elég, hogy éjfélkor felkeltem fejni, illetve reggel csak egy ciciből szoptattam és a másikból lefejt tejet használtam pótlásnak. A babám most már 8 hónapos és még szoptatok. Többet nem kellett a tápszer.

Ha viszont már mindent megtettél, de nincs elég tejed, akkor is, hidd el, tápszeren is fel fog nőni a babád. (Talán neked is jó hallani, hogy körülöttem sok anyukának tápszeres volt a babája, és teljesen egészséges csecsemők voltak. Később sem lettek allergiások.)

Szóval fej a fejjel, ne engedd, hogy ezt a csodás időszakot tönkretegye a szopi para!

Nálam határozottan volt összefüggés. Sajnos alig volt tejem (napi 30 ml) és bár mindent megpróbáltam, egy cseppel sem lett több. 4 hónap után a szoptatási tanácsadó állított le, hogy napi 10-15 ml tejért ne kínozzam magam. Leírhatatlanul pocsék érzés, hogy ezt a legalapvetőbb dolgot nem tudtam megadni a fiamnak. Ezt akik nem voltak ilyen helyzetben nem értik igazán, ez nem egy kikapcsolom és elmúlik érzés. Igen, tudom, hogy én mindent megtettem, tudom, vannak ilyen esetek, hogy nem jön össze, tudom, hogy ettől ugyanolyan szoros kötelék alakult ki közöttünk, tudom, hogy a mai tápszerek szinte tökéletesek... A fiam már másfél éves és bár hülyeségnek tűnik, még most sem tudtam magamnak teljesen "megbocsátani".

Nálam megszűnt a levertség miután már nem csak szoptatás-fejés-masszírozás gondolatok kavarogtak a fejemben. A férjem szerencsére megértően viselte, bár utólag bevallotta, hogy kezdett nála betelni a pohár, mert 4 hónapon keresztül én csak a "szoptatni akarok világban" éltem.

Utólag már én is látom, hogy nem kellett volna így magamba roskadnom, de akkor... Remélem ha kistesó lesz, nem esek bele újból ebbe a csapdába.

Szia!

Nem biztos, hogy van egymáshoz köze, de attól a "kudarctól" is kialakulhat!

Azért is tettem idéző jelbe a kudarcot, mert nagyon sokan, én is annak éltem meg, hogy nem tudtam szoptatni, egyik gyerekemet se.

Azonban, azok az Anyukák, akik amúgy is depresszióra, vagy hangulatingadozásra hajlamosabbak, azoknál gyakoribb a szülés utáni depresszió.

Sajnos én tapasztalatból beszélek, mert én egy dipoláris személyiség vagyok, ezt egy pszichiáter állapította meg, önszántamból mentem el, mert már nem bírtam önmagamat kezelni.

Szerencsére gyógyszert még nem kell szedjek!

Vannak jó napjaim, vannak kevésbé jobbak, de már nem annyira rossz, hogy a halál lenne a megváltás, mert sajnos volt olyan időszakom amikor már arra is képes lettem volna, hogy megöljem magam.

Két kis gyerekem van és egy nagyon szerető Párom, de a múltbeli események, és a hormonváltozás, plusz még ami mostanában történetek, nagyon kikészítettek!

Üdv két gyermekes Anyuka.