Autista gyerekek anyukáit kérdezném elsősorban, vagy olyanokat akik jártasak a témában. Már korán kerülte a tekintetet a babakorában, vagy ez csak úgy kialakult? Volt egyéb korai jele?

Kérdező, az én gyerekem egyáltalán nem repkedett, semmi hasonlót nem csinált, és mégis.. Ezek alapján bármi lehet, nálunk a nagyon ideges, könnyek nélküli sírás volt még jellemző, elég sokminden frusztrálta, ez viszont kollektív tünet, minden autistára jellemző, csak van, aki máshogy kezeli le.

12esnek, akikről eddig írtunk mind ép értelműek, "enyhén" érintettek..

10esnek, mivel érintett vagy biztosan tudod te is, hogy az autisták sokkal jobban kiakadnak sok olyan dolgon, amin mások nem. Ez nagyon leterheli őket.. Persze ez is változó, az én gyerekem a szabályszegéseken és az erőszakon, igazságtalanságon akad ki, más a színek, megszokott dolgok, stb.. dolgokon akadnak ki nagyon. Az autizmus nagyon megnehezíti az életét, volt időszak, mikor mindenen kiakadt és sehogy sem tudtam boldoggá és elégedetté tenni, ami kb 2 évig tartott. Most egy kicsit rossz, de még most is halálos sértésnek veszi, ha valaki meglöki véletlen a másikat és olyan ideges lesz tőle, mint mások ha nyúznák őket.. Kiabál és rossz neki. Szerencsére meltdownig nem roppan össze, de rohadt nehéz számára ez az egész így, sokkal könnyebben frusztrálódik, több dologtól és bizony ha valaki napi 20x ideges, az szellemileg leterhelt, ROSSZ neki. Bármit megtennék, hogy segítsek neki, de a világot nem tudom kiiktatni és sosem fog az ő kedve szerint alakulni az egész, plusz ő a társaságigényes típus, megzakkanna egyedül, ha pedig több gyerek közt van, megzakkan köztük olyanokon, hogy meglökik egymást, csúnyát mondanak egymásra, "csalnak" a játékban(fogóban házat találnak ki játék közben), vagy épp dicsekednek, hogy az ő rajzuk szebb és rohadtul nem népszerű az ilyen dolgai miatt.. Bármit megtennék, hogy átlagos legyen, mert akkor boldog, elégedett, nyugodt lehetne és teljesülhetne, amire vágyik. Illetve mivel napi 20x frusztrált, és én is csak ember vagyok, nem tudok olyan anya lenni, mint egy átlagos gyereknél lehetnék, többet kiabálok, frusztráltabb vagyok(mert a befektetett energiám nem térül meg, ismétlek, nyugtatok ugyanúgy).. Nehéz rohadtul neki is, meg nekem is. Ne mondja senki, hogy ez nem "betegség", ez nem "rossz", mert a gyerek is felfogja hogy naponta 50x rosszul érzi magát, és azt hiszi, hogy egy rossz világban él, vagy, hogy ő a "rossz", ugyanis felfogja, hogy másoknak nincsenek ilyen dolgai.

Ez egy rohadt nagy szívás, kimenteném a gyerekem, ha lehetne. Ezt pedig úgy mondom, hogy 7 éve nem dolgozom, hogy a lehető legjobb intézményeket keresem neki, hogy rajta vagyok a barátkozáson, akiket én vadászok be, hogy menedzselem a kapcsolatait és próbálom kevésbé idegessé és elfogadóvá tenni minden szrral, amik tökre nem használnak. Amikor ott kiabál, hogy "sajnálom anya nem akarok kiabálni", majd eszébe jut, hogy leejtette a szendvicsét és a kudarc miatt üvölt magából kikelve megint, pedig nem akar, de a teste mégis ezt produkálja, majd váltás, és megint sajnálja, hogy kiabált..

Nagyon rossz NEKI! Annak ellenére, hogy átlag feletti iqja van, kicsit sem értelmi sérült és mégis rossz neki. Na, újabb, a macska "tönkretette" a puzzlet, csak elmozdult kicsit, de még egyben van.. hjajj..