Mit tegyek, hogyha anyámék be akarnak perelni a gyerek láthatásáért?

10 konkrétan velem édesanyám ugyan ezt csinálta. Az unokájától mégsem tiltom. Mi továbbra sem vagyunk jóban, de szerette volna megismerni a kicsit. Nem halok bele hogy néha 1-2 órát átjön.

Ha ennyire nem tudja valaki túltenni magát múltbeli dolgokon, sztem menjen pszichológushoz, mert gondjai vannak.

"Ha ennyire nem tudja valaki túltenni magát múltbeli dolgokon, sztem menjen pszichológushoz, mert gondjai vannak"

Hülyeség, amit írsz. A kérdező pl. túltette magát, lezárta a kapcsolatot és kész. Azért az ember nem szakítja meg a kapcsolatot csak úgy a saját anyjával, ha nincs rá nyomós oka és még okkal is nehéz dolog, tudom, mert a kérdezöhöz hasonlóan én is megtettem.

Most van szerető családom, nyugalmam, a gyerekeimnek a másik oldalról szerető nagyszülei.

Mi értelme lenne magamat terhelni mérgező emberi kapcsolatokkal? Hallgatni a kritizàlást, okoskodást, veszekedni

és gyomorideggel találkozni, hogy mi lesz már megint? Vagy a te gyereked majd azt látja, hogy utáljátok egymást meg anyád szapul téged, ez jobb?

Pszichológusnak szerintem inkább arra van szüksége, aki nem tud lelkileg elválni az őt mentàlisan bántalmazó szüleiről és még a gyerekét is kiteszi ilyen embereknek, hátha vele is ezt csinálják majd alattomban.

15-ös, ha nem tudtam volna túllépni, akkor most is tartanám a kapcsolatot és vitáznánk meg hozzá vágják félévente, hogy sz*ranya. De nem teszem, mert már el tudtam engedni az egészet és élem a boldog életem.

De én meg azt vallom, aki nem tudott normális - nem tökéletes, csak normális - szülő lenni, az nem is érdemli meg, hogy unokázhasson. Mellesleg, hogy ne tudnám, mi lesz? Hiszen pont azért nem tartjuk a kapcsolatot, amilyen, egy 50 éves ember pedig nem változik, pláne nem a gyereke irányába.

Oké, amúgy hogy teljes legyen a sztori, mert talán félreérthető voltam, soha nem is jelezte, hogy szeretné látni az uunokáját. Szerintem örült is, hogy megszabadult végre tőlem, hiszen mint azt számtalanszor kifejtette, többek közt azért volt sz*r élete, mert én voltam.

Hàt most ilyen emberrel minek tartani a kapcsolatot? A gyerek mit veszít? Semmit. Másnak egy nagyszülője sincs, az enyéimnek legalább jutott egy normális a férjem részéről.

Te vagy a durva, hogy még mindig aláveted magad a téged cseszegető, nem szerető anyádnak, mert nem tudod elengedni ezt a mérgező kapcsolatot, és akkor te küldenél mást pszichológushoz, holott felnőtt ember létre úgy érzed, neked "ki kell bírnod" havi 1-2 alkalommal, mintha a gyereked aztán sokat nyerne egy ilyen emberrel. A francokat, a gyerek is csak egy ürügy, amivel takargatod a félelmet, hogy nem mered megszakítani a kapcsolatot, mert mit szólna akkor a világ meg a többi rokon.

Már ne is haragudj 16 dd én a kérdezőnek írtam nem pedig neked. Ott szeretnék látni az unokát. És képzeld az én anyám pl rohadtul megváltozott. Bocsánatot is kért tőlem mindenért. Nem cseszeget, nem szól bele semmibe. Az unokáját pedig imádja. Jah és képzeld évekig nem beszéltünk. De persze te nyilván jobban tudod. 🙄🙄😂😂

Nyilván ha esélyt sem adok arra, hogy találkozzanak, mert úgyis egy szemét szar.... Stb akkor sosem tudom meg hogy mi lesz.

Jah és nem gondolom hogy ki kell bírnom. Úgy indult ahogy leírtam. 1 esély és ha nem megy befejeztük. Mivel nem volt semmi probléma, nem haltam bele ezért engedtem neki