Mit tegyek, hogyha a gyerekem nem tud sehova se beilleszkedni?

Az ilyen gyerekeknek nagyon nehéz dolguk van, viszont mindig van egy ok, még ha felnőtt szemmel hülyeségnek is tűnik az az ok.

Nálunk ki volt rekesztve anno a fiú akinek (szerintem) orrsövényferdülése lehetett, emiatt úgy beszélt mintha mindig be lett volna dugulva az orra, emellett bili frizurája volt, és dundi volt.

Próbálj kicsit segíteni neki ha a külseje miatt lóg ki, nehogy ilyen butaság miatt ne legyenek barátai.

A másik kirekesztett az az oxigénhiányos lány volt, neki nem lett volna szabad nálunk tanulnia, mert nem tudott rendesen beilleszkedni. Rendesek voltunk vele, de barátai sajnos nem voltak.

Ha csak simán nehezen barátkozik, akkor hagyd rá, a maga tempójában kell csinálnia, ha viszont konkrét baj van vele, akkor azon kell segíts.

Van egy volt kolléganőm,neki ilyen a gyereke.

Az anyja soha nem játszott vele.De tényleg soha.

Az egész családi háttere olyan,hogy a gyerek mindig útban volt.Beküldve a szobájába,mert rossz volt.

Állandó büntetésben, egyedül foglalta el magát.

Nem tudott játszani, normálisan kommunikálni.

A többi gyerek sem figyelt rá,mert idegesítő dolgai voltak.

Egész kiskorában rájött hogy hazugságokkal tud figyelmet kivívni.

Soha nem ült le vele senki tanulni,nem tudott igazából koncentrálni se

Suliban lemaradt , bukdácsol még most is.

Volt nevelési tanácsadóban , pszichológusnál..de az anyja a pedagógusoktól várja a megoldást.

Ő maga semmit nem tesz érte.

Később már szökés, lopás is volt a rovásán.

A gyereknevelés nagyon sok energiát igényel.

Egy neveletlen kamasz még többet.

Nem akarlak megsérteni ,de először a családban keresd a hibát.

Próbáld meg rokon, barátok gyerekeivel "összeengedni"

A felnőttekkel beszélgetni, hátha az ő gyerekeik mondanak olyasmit, amiből rájössz miért lóg ki a sorból.

Játszótér, játszóház, nyári táborok, folyamatosan változatos társaság,hogy több esélye legalább egy barátot szerezni.

Időt kell vele tölteni,hogy ismerd és élményeket szerezni neki, amiről mesélhet, érdekesebbé válhat a többi gyereknek.

Még 9 évesen lenne rá esély hogy változni tudjon.

Talán egy szakember segítségét sem ártana elfogadni.

Ő jobban meglátja,hogy mi is a gond vele.

A nagyon zárkózott gyerekek legtöbbször hordoznak magukban valami szorongást, félelmet, amiről úgy érzik titkolni kell.

Én pl ilyen gyerek voltam.

Túl harsány,mert mindenáron figyelmet akartam.

Ez sem mindig szimpatikus a többi gyereknek.

Te jobban látod, mitől szoronghat..

Ami nagyon fontos lenne,hogy odafigyelj mások véleményére,mert valószínűleg lesz köztük hasonló.

Nem kell mindent elfogadni,csak ne utasítsd el élből,ha rosszul esik.

Amit még tehetsz,hogy beszélsz az osztályfőnökével és segítséget kérsz tőle is vagy bármelyik szimpatikus tanárától.

Nem a családban kell keresni a hibát, az a 3 év egész napos óvoda felel a közösségbe való beilleszkedési képességért. Egy szülő nem tud közösséget teremteni a gyerekének. Ha már oviban gondok voltak, el kellett volna menni kivizsgáltatni, ott megmondják, miért rekesztik ki, miért tartják "furcsának". Lehet autizmus a háttérben, vagy adhd, vagy egyszerűen lassabb és kevesebb a iqja, esetleg lehet furcsa mozgása, rossz finommotorikája vagy nagymozgások, de szerintem a szociális képességek gyengeségét autizmus okozza.

A gyerekek nagyrésze szorong, vagy rossz közegből jött, mégis egymással kijönnek, ráéreznek(nem tudatosan haverkodik egy 3 éves), akinek ez nem megy, annak valamilyen komolyan gondja van.

Az én gyerekem túl heves, hangos és azt hiszi mindig az a legjobb, amit ő kigondolt, minden más meg "súlyos bűn" játékban is. Autista és adhds, de nem mondanád meg, csak ennyit érzékelsz, hogy mindenen megsértődik, sok dolog rosszul esik neki és akkor kiabál és utál téged. Csak csoportban, ahol sok az inger, nagy a feszültség, kettesben csak ha nyűgös, akkor ilyen, amúgy egy tündérbogyó.

A külseje miatt nem zárnak ki senkit, lehet a vöröshajú, szeplős, szemüveges az osztály kedvence, ha jól kommunikál és jó a szociális érzéke és lehet a csodaszép vékony, sportos szőke kékszemű gyerek a kiközösített, ha mindig rosszkor rosszat mond, mert rosszul kommunikál és gyenge a szociális érzéke. Ez egy adott dolog, de fejleszthető..

Nagyon hízelgő lenne azt gondolni, hogy a te gyereked azért barátkozik könnyen, mert olyan szuperül nevelted, de nem, ez nem a nevelésen múlik, ahogy a legtöbb dolog szintén nem. Ezekkel a képességekkel születnek a gyerekek, minimális az, amit egy szülő tud rajta alakítani neveléssel, és akkor még mindig ott a környezet.

Van egy nagyon jól kommunikáló, szabálykövető, de lekezelő, gúnyos stílusú kislány ismerősünk, aki oviban népszerű volt, suliban viszont nem. A szülei nem változtak, a közeg ugyanúgy random közeg, a keretek változtak, mégsem ment neki, az első évben szekálták, most év végére lettek barátai, akikkel átmászkálnak egymáshoz, a kislány modora semmit sem változott, egyszerűen képes alkalmazkodni, mert jó érzéke van hozzá. Az ilyennel születik az ember. Amúgy a szülei alig vannak vele, a nagymamái nevelik.

Azért az elég nagy probléma,ha a 3-6 éves koráig egy gyereknek az óvoda az egyetlen közeg,ahol közösségben van.

Természetesen viheti az is jó vagy rossz irányba,de nagyon sokat jelent,ha otthonról is vannak már szokásai , együtt van a szomszéd vagy a rokon gyerekekkel.

Ahogy fentebb írták a sport is nagyon jó ötlet.

Szerencsés olyat választani, amiben ügyes és nem mindig utolsó.

Fontos,hogy gyerekkorban legyenek sikerélményei, dicséretet kapjon, amiért úgy érzi,hogy tett is valamit.

Kell hogy legyen egy egészséges önbizalma.

Ne haragudj utolsó, de milyen közösségben kellene lennie még egy 4-5 évesnek?

Angoltanfolyamon kellene lennie, vagy zeneórán? És gondolod az a heti 2x45 perc, amit ilyenkor tartanak nekik, nagyobb teret enged a beilleszkedésre, mint a napi 9 óra óvoda? A gyerek szocializációja elsődlegesen az óvoda feladata, az az első csoport, ahova meg kell tanulnia beilleszkedni, barátkozni!

Remélem tudod, hogy a közösség több embert jelöl, akiket valami összeköt! Tehát attól, hogy a gyerek játszik a legjobb barátjával, vagy elmegy anyukával bevásárolni, állatkertbe, meg bankba és emberek között van, attól az még nem közösség!!

Az a normális, ha egy ovis gyerek az oviban szocializálódik és az egyetlen közössége(nálunk 5 éves korig nem is engedték a gyerekeket küllönórára az oviban, máskérdés, hogy páran vittük, de egyértelműen le akartak róla mindenkit beszélni, mert a direkt tanítás árt nekik, és az első feladatuk a játék). Játszócsoportba meg családi napközibe ovi után meg nevetségesen kevesen viszik a gyereket, ahol közösséget alkotnak, nem csak egymás mellett lézengenek..

Fogalmam sincs, ki pontozott fel téged, mert ha egy négy éves középsős ovisra gondolsz, nem az fog eszedbe jutni, hogy reggel 7:30tól 16:30ig oviban van, és majd meg kellene tanulni UTÁNA 45 percben alkalmazkdnia egy másik csoporthoz, ami a segíti a szocializálódást.. Nem is tudom, hogy gondoltad! És ez még csak a mázlis szülő gyereke, a legtöbbeknek nem fél órára van az ovi a munkahelyüktől és otthonuktól, hanem egy órára.

3 évesen már játszótérre,strandra, céges családi napra, nyaralásra lehet vinni egy gyereket.

Nagyszülőknél unokatestvérekkel , szomszédokkal, barátok gyerekeivel lehet tölteni az időt.

Csomó lehetőség hogy kisebb nagyobb gyerekek csoportjával úgy találkozzon egy kicsi,hogy a szülő is jelen van.

Az óvodában erre nincs lehetőség,hogy az ember a saját gyerekét megfigyelje hogyan viselkedik más gyerekek társaságában.

Egy nem családi eseményen ,ahol több gyerek is lehet , olyanok, akiket életében először lát a kicsi adódik millió lehetőség,hogy a szülő lássa,ha a gyereke nem talál magának társaságot.

Ilyesmire gondoltam,nem óvoda melletti különórákra.

A játszótér nem közösség! A játszótéren vadidegen emberek vannak, ott nincsenek egységes közösségi szabályok, nem kötelező együtt játszaniuk, beszélgetniük, ugyanazt csinálniuk ugyanakkor, mint az oviban! Nem kell tudnia a másik nevét sem! Honnan veszed, hogy a játszótér egy közösség? Pont olyan a gyereknek, mintha boltban lennének, alapvetően idegen gyerekek veszik körül, akikkel semmi dolga, amíg az egyik barátkozni nem akar(vagy nem akarja elkérni a játékát). Pont mint a boltban.

Strand dettó, de az még annyira sem közösség, mint a játszó, mivel több a felnőtt és mindenki a saját családjával van elfoglalva. Céges családi nap?(most ne tudd meg, mennyire röhögök, hogy az évi egyszer párórás dolgot emeled ki egy 3-4-5-6 évesnél, mint gyakorlási lehetőség, ami a legtöbb helyen nem is létezik, nem mindenki multinál dolgozik).

Ezek olyan események, ahol semmi gond, ha a gyerekek nem találnak társaságot, eleve nem adott a kortárs közösség, másrészt meg alkalmi szintűek és nem mindig ugyanazok a gyerekek. Az én gyerekem pl imádja az ilyet, mindig változatos gyerekek jöttek, mindig volt kivel éppen bandázni, a felszíni haverkodás ment, de nem ment bent az oviban, ahol ugyanazok a gyerekek vannak mindig és meghatározott dolgot kell csinálniuk meghatározott időben EGYÜTT, de minimum egyszerre, arról nem is beszélve, hogy szülő nélkül!!

Senki sem tudja belőni, mi lesz oviban, nem tudja ezt segíteni, max játszócsoporttal meg csanával, de ott sem hagyják ott a szülők a gyereket, és a legtöbb gyerek egy biztos ponttal a háttérben könnyebben haverkodik és az anyukák menedzselik a kapcsolatokat..

Az ovi feladata a közösségépítés, barátkozás, és ennek kiszűrése, segítése, támogatása. Néha mindenki kerülhet kicsit a perifériára egy egy rossz nappal, ha pedig mégis oda kerül és nem tud visszajönni(!ez a kulcs), muszáj megtalálni az okot, miért a te gyereked nem képes rá, 10 másik aktuálisan került gyerek meg visszatalál..

Amúgy sokkal nehezebb és bonyolultabb feladat már ismert emberekkel haverkodni, mint újakkal, pláne oviban. Le a kalappal az ovisok előtt, hogy annak ellenére, hogy Tomi, Nati meg Gabi elveszik a ceruzájukat, meglökik, beleelőzik, esetleg odacsapnak, feldöntik a homokvárat, nekik oda kell adni a rollert, a hintát, őket dicsérte az óvónéni mert szebben ettek, mikor te is mindent beleadtál, mégsem ment.. szóval velük kell nap mint nap együtt lenned, mikor 10 sérelem ér naponta gyerekenként(és persze te is okozol nekik), barátkoznod, együtt játszani és jó képet vágni hozzá, vagy nem vagy megbocsátó..

Szóval ovisnak lenni kemény, felnőttek nem bírnák, minket naponta 1-2 sérelem ha ér, de utána elkerüljük azt a munkahelyen, aki undok volt velünk.. gyerekeknek erre nincs lehetőségük oviban és nagyon elmondani sem tudják, illetve nekik még rosszabbul is esik.. Én nem bírnám felnőttként oviban. Suliban már könnyebb, gimiben megint nehéz..le a kalappal tényleg az ovisok előtt, hogy sok különböző képességgel és hiányossággal összezárva és tudatos/tudattalan sérelmeket okozva egymásnak képesek végig barátkozni azt a pár évet ugyanazokkal, és megbocsátani pillanatok alatt..

Rendben, engedd el ezt a dolgot,hogy te segíteni próbálsz másoknak,mert nem a te utad.

Azt elhiszem,hogy nehezen viselnéd a konfliktus mennyiséget,ami egy kisebbnek kijut, hiszen mégcsak annyit sem tudsz kezelni,ha valaki más véleményen van,mint te.

Kicsit híján vagy a türelemnek és a higgadtságnak,ami gyermekekhez vagy emberekkel való foglalkozáshoz szükséges.

Csak remélni merem,hogy ilyen mentalitással nem nevelsz gyereket.

9

Szerintem a nyolcas pedagógus 😆

Az a mindent jobban tudok fajta.

Fura,hogy nem láttál még játszóteret,ahol a szülők, gyerekek ismerik egymást, összejárnak, együtt csinálnak programot.

Ugyanez a munkahelyi kapcsolatokra is érvényes.

Igazi nálunk nem családi napnak hívják,de anno a gyerekek miatt kezdtünk jobban összejárni, együtt nyaralni.

Szerintem is alkalmas terep egy gyereknek,hogy megtalálja a módját a másik gyerekhez való közlekedéshez.

Természetesen nem a szó szoros értelmében közösség,el ne kezdj ezen lovagolni!

De nem évente egy nap látták egymást a gyerekek.

Mindegy,nem is akarlak meggyőzni,csak nem kell nekirohanni egy másik valóban segítőkész embernek,mert nem tudhatod nem e épp ez segít a kérdezőnek.