Van itt olyan, akinek a gyereke 5-6 évesen került külföldi oviba/iskolába, de nem beszélte az adott nyelvet? Hogy sikerült beilleszkedni? Hogy fogadta a többi gyerek hogy nem tud velük beszélni?

zia! Mi nyáron költöztünk Németországba. 3 gyerkőccel. Tapasztalat így bőven van. A nagy lányunk itt kezdte az iskolát. Most elsős. Ő otthon is zárkózottabb volt, nehezen kötött az oviban barátságot, idő, amíg megnyílik. Az iskolában nagyon kedvesen fogadták, abszolút nem jelentett problémát már a beíratáskor sem, hogy nem tud németül. Most volt a félévi értékelője, az osztály egyik legjobb tanulója. Viszont még nem beszélget. De már az is haladás, hogy játszik a többiekkel. Pár hete még inkább csak egyedül. Pedig nem bántják, nem piszkálják, csak ő is ilyen. Meg azt mondja mindig, hogy nem tud még mondatokban beszélni, és ez zavarja. Órán amúgy csinálja a feladatokat, mondja, amit kell, olvas meg ilyenek. Neki ehhez idő kell. Egyébként nagyon sok mindent megért. Meg az első naptól kezdve nagyon ügyesen rendezi magát. Tehát reggel felszáll az iskolabuszra, egykor meg jön haza vele. Közben úgymond magára van utalva.

A kisfiam ovis. Szeptemberben kezdi az iskolát. Na, ő sem egy könnyű eset. :) Iszonyat anyás. Otthon is elég volt beszoktatni az oviba, volt, hogy üvöltött utánam. Ő is ilyen. Állandóan mondogatja, hogy így szeret, meg úgy szeret, ölelget stb. Szóval neki ezért volt nehéz a leválás. Itt újra be kellett szoktatni az oviba. Majdnem két hónapba telt. Itt úgy zajlik a szoktatás, hogy én is ott vagyok vele. Eleinte én is a csoportszobában vagyok pár napig, majd kimegyek a folyosóra (szintén pár nap), majd haza rövidebb, hosszabb időre. Fokozatosan, az óvónőkkel megbeszélve, hogyan tovább. Gyereke válogatja, milyen ütemben. Mikor eljöttem haza, ő maradt, na, az nem tetszett neki. Volt ám üvöltés. Maradtam. Tudtam én, hogy az a legjobb ilyenkor, ha nem foglalkozok vele, meg nem vigasztalom, hanem határozottan eljövök. Csak ugye ő se beszélte a nyelvet és az óvónőkön is láttam egy kis bizonytalanságot, hogy ha én egy üvöltő gyereket otthagyok, mit csinálnak vele, ha nem tudnak még hozzá se szólni. De egy idő után ezt csináltuk. Természetesen bevált. Eljöttem, még pár perc, és megnyugodott. Most már minden oké, beszélgetni még ő se beszélget, viszont szinte mindent megért. Most már heti kétszer hordom a suliba egy előkészítő kurzusra, ami nagyon-nagyon jó.

A legkisebbem jövő héten lesz 3 éves. Most hétfőn kezdtük a beszoktatást. Egyenlőre együtt vagyunk ott 1-1,5 órát. Ma kimentem a folyosóra is kicsit, de a kisasszonynak ez nem annyira tetszett, hogy nem vagyok annyira szem előtt. Lesz még itt is sírás. :)De az óvónénik nagyon megértőek, a kislányok közt van, aki anyáskodó és kísérgetik. :)

Amúgy mind az oviban, mind az iskolában nagyon kedvesen fogadta őket mindenki. A gyerekek is kíváncsiak rájuk. Szóval nekem összességében pozitív tapasztalataim vannak. Tudtuk, hogy nehéz lesz, hisz kiszakítottuk őket a megszokott környezetükből. Itt minden új: új ország, új nyelv, új lakás, új emberek.... De le a kalappal előttük. Nagyon büszkék vagyunk rájuk, ügyesen veszik az akadályokat. Szorítok, hogy nálatok is így legyen. Mi is egy kis településen élünk, de errefelé azért meg vannak szokva a külföldiekkel.

Ha esetleg valami még érdekel, kérdezz bátran!