Mit csináljak, ha nagyon kettős érzéseim vannak a terhességgel kapcsolatban és sokszor úgy érzem, hogy én még egyáltalán nem is akarok kisbabát?

Ugyanezek az érzések miatt vagyok 31 évesen terhes.

Férjem 25 évesen már gyártotta volna az elsőt, de butaság lett volna, mert semmilyen szinten nem voltam még kész.

Számomra ez az az időszak, amikor tényleg tudok a terhességre, anyaságra koncentrálni és teljesen fel vagyok készülve a lemondásokra.

Én 10 éve rock zenekarban játszok, úgyhogy nekem aztán kijutott a bulizásból rendesen, nem is baj ha leállok a pörgéssel.

Nem érzem h kihagytam volna bármit, lemaradtam volna bármiről. A gyerekvállalás nem vesz el tőlem semmit.

Senki nem éli meg pozitívként az első napokat. Azt se tudod merre állsz arccal, mindenki jön a tanácsaival, meg hogy szoptatsz-e, közben belőled 9 hónapnyi hormon ürül kifelé (baby blue) és szoptatás közben húzódik össze a méhed, a gyereked nem érti, hogy mi van és valószínűleg nem eszik-alszik. A kéretlen tanácsok még csak totál összezavarnak.

A jelenlegi életeteket úgy ahogy van max a párod tudja ugyanúgy folytatni, tőled sokkal több lemondással fog járni a helyzet.

Biztos, hogy lesznek üvöltős időszakai (pl fogyás), meg nem alvó időszakai. És az anyákat is rájön 2-3 perc után a "hallgass már el" érzés, csak erről nem "illik" beszélni, mert akkor szaranya vagy.

Ja azt kihagytam, hogy akármit csinálsz, valaki szerint úgyis szarul csinálod.

Szóval ez 2-3év múlva sem lesz habos torta/könnyebb. És soha nem lesz olyan rózsaszín, mint ahogy leírják.

Ülj le a férjeddel és beszéljétek át a félelmeidet és hozzatok közösen döntést. Azt jó ha tudod, hogy a legtöbb nőben terhesség közben is felmerül a "biztos kell ez nekem?/én erre nem állok készen!" érzés.

25 éves vagyok, 2. babánkat várjuk és még mindig van olyan, hogy azt érzem, hogy nem állok rá készen. Aztán megrázom magam, vagy a férjem térít észhez, hogy anyaként bármire képes vagyok.

Viszont a mai napig padlóra tud küldeni, mikor beleokoskodnak mindenbe, meg kijelentik, hogy azért nem tudtam szoptatni, mert nem akartam eléggé. 😟

Én is ugyanezért vártam 30 éves koromig. Van több ingatlanunk, megtakarítások, elbuliztuk az időt, amíg akartuk, állatunk is van (hogy hátha annál már nem kell majd több), meg úgy egyébként kipróbáltunk férjemmel mindent, amit így egyedül volt jó. És mikor már egy éve azt éreztük, hogy milyen jó lenne egy kisgyerek ide, a hétköznapokba is, hogy mennyi mindent szeretnénk neki tanítani, megmutatni, csak akkor vágtunk bele. Engem nem a ruhái motiváltak, hanem, hogy tényleg legyen valaki kettőnkből, akinek mi mutathatjuk meg a világot a mi szemszögünkből. Nem élem meg lemondásnak, hogy nem tudunk majd elugrani ide-oda, nálunk ez a korszak már véget ért. Egyedül az alváshiánytól félek.

Szerintem nem baj, ha még várni akarsz. Fiatalok vagytok, nálatok még pár év bőven belefér.

#6 én nagyon sajnállak téged és nagyon csodálom a bátorságodat, hogy ki mered ezt mondani. A kérdezőnek is legyen tanulság a te példád, hogy nem szabad megszülni egy gyereket, ha nem érzed magad késznek rá, legalább annyira, hogy 2-3 évre tudd vállalni h kiesel a körforgásból.

#3 vagyok, én is úgy lettem terhes, hogy az volt bennem, hogy ha az orvos tudomány ott tartana, én 40 éves korom előtt nem szülnék. De biológiai okok miatt muszáj és 31 évesen ezt már el tudom fogadni, de 5 évvel ezelőtt még nagy bajok lettek volna ha teherbe esek. A nyár miatt még ìgy is nehéz, hisz ma valószínűleg a tegnapi buli miatt émelyegnék nem a terhességtől, meg 3 napja a haveroknál csöveznék.

Én nagyon bulizós, bandázós vagyok, elég fura ezt alkohol nélkül, hisz mindig én voltam aki buli másnapján egy pálinkával tette helyre a vérnyomását 😆 És még nekem is kellemetlen érzés belegondolni, hogy soha többé nem lesz már semmi ugyanaz.

Úgyhogy egy gyereket nagyon meg kell gondolni, pontosabban azt ami vele jár és csak akkor szabad vállalni, ha elég érettnek érzed magad hozzá. Ez van akinél 22 évesen és van akinél 35 évesen jön el.

6-os, és szerintem ez a mai kor hülyesége, hogy áldozd fel magad az anyaság oltárán, nehogy elmenj felnőtt társaságba, mert a gyerek "sérül", stb. Nagyszüleim simán elmentek majdnem minden szombaton színházba vagy valami táncolós helyre (akkor még voltak ilyenek), a gyereket meg "lepasszolták" annak, aki épp ráért. Nyilván nem pár hetes babát, hanem akkor mikor már nem csak szopott. Ma meg azt látom, hogy gyerek nélkül sehova még óvodás korában sem. Persze, hogy megkergül a szülő.

Kérdező, én még várnék ezzel. Nem tudom, hány éve vagytok házasok, de kifejezetten jó, ha adtok egymásnak elég időt, csak kettesben. Ennyi idősen én még kiélvezném, hogy utazhatok, van időnk egymásra, nem beszélve, hogy egzisztenciálisan sem ártana megalapozni a dolgokat. Persze nem tudom, ezzel hogy álltok. Én magamból indulok ki: ennyi idősen pályakezdő voltam, nem jó fizetéssel.

9-essel teljesen egyetértek.

Sokan azt hiszik / úgy csinálják hogy gyerek=2-3 évig semmi kimozdulás.

Pedig szerintem az simán elfogadható ha havi egyszer kettesben a pároddal kimozdultok és addig nagyszülő / bébiszitter vigyáz a gyerekre.( a 'magának szülte' emberek kíméljenek, annak a kb havi 1 napnak jó esetben a nagyszülő is örül) vagy több időközönként mindegy..

És azon az 1 napon kívül is a gyerekkel is lehet programokra menni pl barátokkal. Egy kerti sütögetésnek mondjuk mi az akadálya? A gyerek ott is el tud aludni pl babakocsiban vagy bent egy szobában vagy simán csak ahol éri ha elfáradt. Ugyanígy egy kirándulás, egy városi kiruccanás bármi..

Én nem vagyok híve annak hogy na gyerek van akkor mindenhonnan legkésőbb este 8-kor haza kell indulni mert aludni kell.. ha épp egy városban sétálunk mondjuk este 11-kor és fáradt akkor elalszik a babakocsiban.

Arról ne is beszéljünk hogy a gyereknek is jót tesz ha jár programokra, szocializálódik és megtanulja közben hogy hol mit lehet stb. és attól a havi mondjuk 1-2 naptól semmi baja nem lesz, sőt..

Nyilván nem egy 2 hetes babáról beszélek, de mondjuk egy 4-5 hónapossal már simán mehetnek ezek szerintem.

Kicsit hosszú lett de ezt csak azért írtam le hogy ne csak azt lássa a kérdező hogy akkor onnan az életének vége és ki se mozdulhat évekig.

Persze attól még ha úgy érzed nem állsz készen akkor beszéljétek meg a férjeddel hogy inkább még egy kicsit várnál.