Teljesen kivagyok az itthonléttől, megőrülök! Mit tudsz tanácsolni?

Szia! Én teljesen megértelek, a terhességem óta, 2,5 éve vagyok itthon.Akkor szűnt meg a munkahelyem, és hagyott el a párom is, így lett teljes a csőd, itt maradtam egyedül, bezárva a lakásba. Anyukám velünk él, és sokat segít de az nem ugyanaz mintha hazavárod a párod, aki szeret, akihez hozzábújsz. 1 éves volt a fiam amikor újra elkezdtem főiskolára járni, mesterszakra, így legalább újra emberek között vagyok (heti 3 nem egiész nap) és próbálom a tudásomat is fejleszteni, frissíteni. Jó ideje keresek munkát, mert tudom hogy nekem az jelentené a megoldást, anyagilag is könnyebb lenne, és az önbecsülésem is visszatérne. Imádom a fiamat, rengeteg helyre járunk, tornázni, játszóházba, sétálni, mindenféle programokra, cirkuszba, bábszínházba, nyáron utazgattunk, de magamon is és rajta is érzem, hogy nem elég ennyi. Nem tudok nap mint nap csak mellette ülni, és "kisautót tologatni", mert ahogy írod, néha én is azt érzem hogy bekattanok. Szükségem van arra hogy hasznos legyek, hogy elismerjenek, hogy visszatérjek a "társadalomba" főleg hogy most már nagyon szeretnék párt is találni. Most mindenesetre találtam a közelünkben egy családi napközit, ahova heti 1 nap szeretném beadni, itt vannak különböző programok és angol oktatás is, így őt is fejlesztenék, és nekem is lenne egy szabadnapom, mert most a suliban szakdolgozat írás és nyelvvizsga, államvizsga is vár rám.

Neked esetleg nincs lehetőséged arra hogy heti 1-2 nap bead a kicsit ilyen helyre, vagy bölcsibe hogy előbb visszamehess dolgozni? Bár tudom nem könnyű bejutni, mi egy kisvárosban élünk, nem vették fel a fiamat bölcsibe, mert hogy kevés a hely, és elsősorban az egyedülálló szülők (?!) és nagycsaládosok gyerekeit veszik be... no comment