Teljesen kivagyok az itthonléttől, megőrülök! Mit tudsz tanácsolni?

Én 8 éve vagyok itthon,de nincs ilyen gondom.Játszótéren olvasok mellettük-4 gyerek-,otthon kreatívkodok,netezek,intézem a ruhás bizniszemet,új dolgokat tanulok,olvasok,hangoskönyvet hallgatok,rejtvényt fejtek...és engem pl nagyon jól kikapcsol este egy órácska számítógépes játék,vmi jó bonyolult stratégiai játékkal.:))Járunk mindenféle érdekes helyre,múzeumba,kőtárba,rendezvényekre,vagy pl végigmegyünk a városon átmenő turistaúton ameddig tudunk-amíg bírjuk szusszal:)).

De jó,ha hetente pár szabad órád van,amikor csönd van és nyugi körülötted,sőt,ha 1-2 havonta van egy szabad napod,az is nagyon üdítő tud lenni.:))

Hát kicsit én is ki vagyok attól, hogy olyan hiábavalónak tűnik, hogy csak pakolok, pakolok, de rend sosincs persze pihenni is nehéz a nagyobb 4 éves, ő is megy már jövőhéten oviba, a kisebb 2 lesz, nomeg januárra még várok egy legkisebbet.

Én is az nem szeretem, amikor nem lehet kimenni a lakásból, bár néha bekapcsolom nekik a zenét, és ők elmulatnak, én meg kikapcsolódásképp mosogatok, és egyedül legalább kicsit összeszedem a gondolataimat :-)

Ha végképp elszakad a cérna, akkor meg elmegyek egy könyvesboltba, amikor már apa hazaért este 6 után.. De ilyen idén még csak egyszer volt.

Megértelek, én közel két év után is a falat kaparom. Pedig tanulok is mellette, de ez is kötelezettség és elveszi az időt a kikapcsolódástól, hobbitól, szóval nem nagy élvezet. A sok kötelezettség pedig kiöl belőlem valami fontosat, ami anno bennem volt. Nem tudom mi az, csak érzem hogy elveszett. Klassz is az itthon lét, de rém monoton is. Hiányzik a felnőtt társaság, az ingerek, hogy történjen velem is valami azon kívül hogy mit evett, hányszor kakilt. Mi menni nem nagyon tudunk, mert bár elég korán kel, lassan megy a pelusozás, öltözködés, evészet, közben százfelé rohangál, mire elindulunk jöhetünk is haza, mert du. 2,5-3 órát durmol menetrendszerűen, ami nagyon jó, de kettévágja a napot. Ill. a kaját is meg kell főzni, háztartani is kell, ha elcsavargunk akkor mégis mikor? Plusz most még kevés dolog érdekli, kb. a játszótér és slussz. Elvittem az állatkertbe, de a kacsákat kergette végig, én meg őt, közben fizettem két rugót a belépőért. A Margit Szigeti kirándulásunk pont ugyanígy nézett ki, csak ott belépő helyett a parkolásért perkáltam. Szóval ez a program dolog nálunk nem működik, kicsi még hozzá. Az a szörnyű hogy sokszor a gyereken is látom mennyire unja magát itthon. Ilyenkor szenvedés az egész nap, mindenen behisztizik, közben gyerekek között olyan, mint akit kicseréltek. Érdeklik a játékok, jókedvű, érdeklődő, barátkozik, lefoglalja magát és teljesen aktív. Én egyedül nem szeretek programot csinálni magamnak, férjem is szokta mondani menjek ide vagy oda egyedül, de hát eleget vagyok egyedül így is. Nekem cseppet sem szórakoztató egyedül kimozdulni.

Szóval én húzok dolgozni amint lehet, őkelme pedig megy bölcsibe, gyerekek közé. Szerintem így lesz a legjobb mindkettőnknek. A szabadidőt pedig igyekszünk majd valóban szabadon, tartalmasan eltölteni, minimálisra redukálva a kötelezettségeket.

A tegnapi 4 gyerekes vagyok.

Azt akartam még hozzáfűzni,h tökéletesen megértem azt,aki inkább visszamegy dolgozni,és a gyereket közösségbe adja-ha ennyire szenvedés neki az otthonlét.Van aki bírja,van aki nem,ezért lenne jó,ha komolyan lenne alternatíva,h otthon maradsz,vagy dolgozol,és nem billenne anyagi okok miatt a munka felé a dolog.A hivatásos anyaság egy vicc,mármint a díjazása,nekem az a szerencsém,h ikrek a kicsik,így dupla gyesen maradhatok amíg nem mennek suliba.Az se sok,de egy fokkal jobb.

Nálunk mivel négyen vannak,szerencsére nincs unatkozás,bárhova megyünk,van társaság,akkor is,ha rajtunk kívül nincs ott gyerek.Nem is nagyon szoktak másokkal játszani a játszótéren sem,csak az oviban,iskolában.

Még a kérdezőnek mondanám:amíg a lányok kicsik voltak,szigorúan úgy mentünk,h ők kocsiban, a fiúk gyalog,-h oda is érjünk.:)))Aztán 2 éves koruk után jött a babahám,mert tényleg nem lehet két szanaszét rohanó csöppséggel biztonságosan közlekedni,úgyh a hám rajtuk volt, a másik vége az övemhez erősítve,és így közlekedtünk.:)Így alapvetően rendezett sorokban tudtunk mindenhova menni.:))Szerencsére utánozzák a fiúkat,úgyh minden érdekli őket ami azokat,nagyon korán tudtunk múzeumba menni,kőtárban sétálni,vagy egyéb,nagyobbaknak való programot látogatni.Sokat járunk gyalog,így nem gond a hosszabb távolság.