Akiknek van segítségük, azoknak ez miért olyan természetes?
Korábban olvastam itt, hogy "aki akarja az meg tudja oldani", szóval ne vigye az anyuka magával a gyereket. Ezzel részben egyetértek, hogy meg kell tudni oldani, de vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet. Akinek van segítsége, az könnyen dobálózik azzal, hogy majd a nagyszülő vigyáz rá addig.
Nekünk nincs segítségünk. A szüleink sajnos nem élnek, a férjem testvére külföldön él. 2 gyerekünk van, férjemmel ketten oldunk meg mindent.
A barátaink dolgoznak, a szomszédaink szintén és egyébként se terhelném őket azzal, hogy itt van 2 gyerek légyszi vigyázzatok rájuk.
A 2. gyereknél úgy oldottuk meg a terhesgondozást, hogy magánorvoshoz mentem, aki délután 6 után fogadott. Az ultrahangokat és a vérvételeket is magánúton csináltattuk meg. Viszont vannak, akiknek nincs pénze magánorvosra/vizsgálatokra. A férjnek pedig nincs ennyi szabadsága/csúsztatása. Persze tudom, az ilyen ne vállaljon gyereket...
Azzal is tisztában vagyok, hogy a kórházakban ez a szabály, hogy nem mehet be gyerek. A témától függetlenül mondhatnám a boltot, a postát, a bankot vagy bármely hivatalos helyet.
Szóval a kérdésem az, hogy aki le tudja "passzolni" a gyereke(ke)t a nagyszülőkhöz, annak miért kell beszólnia annak, akinek sajnos nincs ilyen lehetősége?
válasza:13!
Nem vetted észre, csak te lovagolsz ezen a témán?
Nézzük a mi esetünket.
Anyósom gyűlölöm. Anyámékkal 5 éve nem beszélek. Nagyszüleink meghaltak. Testvéreim 12-14 évesek, ferjem tesói 17 (félreértés elkerülése végett én 28, ferjem 30 éves). Más rokonunk nincs.
Akkor kire is számitsak?!
Masrészről nem azért szültem, hogy ide oda passzolgassam a gyerekem. Magamnak szültem, nem anyámnak, vagy bárki másnak.
Én pénzt gyerekfelügyeletre mindaddig nem fogok adni, amíg meg tudom/tudunk vele oldani mindent.
Akkor mi is a probléma?!
Nem neked kell az én gyerekem pesztrálni, sen most, sem 10 év mulva...
Azert vagyunk ketten a férjemmel, hogy ketten megoldjuk.
Nem értem, ebben mi nem tudatos. Előre átgondoltuk, ha hiszed ha nem....
Szanalmas amúgy ez a hozzáállásod, csak szólok
válasza:"Nézzük a mi esetünket.
Anyósom gyűlölöm. Anyámékkal 5 éve nem beszélek. Nagyszüleink meghaltak. Testvéreim 12-14 évesek, ferjem tesói 17 (félreértés elkerülése végett én 28, ferjem 30 éves). Más rokonunk nincs.
Akkor kire is számitsak?!"
Még mindig nem a rokonság a segítség szinonimája. A bébiszitter is segítség.
"Én pénzt gyerekfelügyeletre mindaddig nem fogok adni, amíg meg tudom/tudunk vele oldani mindent.Akkor mi is a probléma?!"
Gyengébbek kedvéért a probléma nem akkor van, ah meg tudod oldani, hanem akkor, ha nem.
"Szanalmas amúgy ez a hozzáállásod, csak szólok"
Pontosan mi, az hogy megoldom? A kérdés árról a félreértésről meg sokak fixa ideájáról szól, hoyg a segítség az a nagyszülő, meg a család. Hát nem. Te megoldód, akkor van segítséged. Egyértelmű, nem?
Amúgy mindig iylen arrogans vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!