Hogy lehet azt elfogadni, hogy nem olyan a gyerek, mint a többi és nem lelsz a gyermekedben egy csepp örömöt sem?
Megállapították, hogy autista. Nekem az egész életem rossz volt: bántalmazó szülők, bántalmazó osztálytársak, stb. Azt hittem, hogyha nekem lesz családom, akkor majd jobb lesz. De nem, tévedtem.
A gyerekem autista. Az egész élet egy szenvedés vele.
Van arról papírom, hogy autista. Nem fog tudni beilleszkedni, nem fog tudni elvegyülni a többi gyerek között. Az átlagot se éri el. Lehet nem is mehet majd iskolába, helyette speciális iskolába kell majd járjon. Az is kérdéses, hogy fog majd tudni beszélni. És nekem oda kell leparkolnom, nekem oda kell mennem szülői értekezletre. Aludni se bírok a gondolatoktól, ami hónapok óta a fejemben cikáznak.
Több, mint 20 válasz érkezett a kérdéshez, amiben leírták, hogy rossz egy beteg gyerek mellé még egy gyereket bevállalni, mert akkor az nulla törődést kapna, mert mindig csak a beteg gyereken lenne a hangsúly. Ezért innentől kezdve le is mondhatunk a második és a harmadik gyerekről, mert nem akarom, hogy szenvedjen még több ember, mert nem egy hálás feladat.
Fudoklok a ki nem mondott szavaktól és az elfolytott indulatoktól, mert nem mondhatom el a saját családomnak se, hogy mit gondolok. Ilyen témában nem is lehet őszintének lenni senkivel sem, csak névtelenül, mert megköveznek.
Hogyan fogadjam ezt el?
válasza:Sehogy. De te még szerencsésebb vagy.
Az én fiam ADHD-s, és ő a második gyerek. A lányommal is foglalkozok, próbálkozok minél többet, de a fiammal többet kell foglalkozni. 20 felé szakadok, és mire a lányomhoz érek, ő egy idegbeteg, frusztrált, leharcolt nőt lát.
válasza: válasza:En nem tudtam ezzel megbekelni.
Mas buszken ecseteli, hogy milyen szepen szaval a gyereke, kituno lett, milyen tehetsegesen rajzol, sportol.
Az en gyerekem meg nem tud mast, csak sirni, csapkodni, kiabalni, hisztizni. 5 eves. Egy budos szot nem mondott. Visszuk fejlesztesre, egy kummat nem er. Nem fejlodik. Vagyis fejlodik, csak visszafele.
válasza:#4 ha van is ilyen lehetőség, ezért is megköveznek mindenkit aki megemlíti.
Az, hogy közben az ember élete teljesen tönkre megy és szinte már nincs is értelme az életének, az senkit nem érdekel.
válasza:A testvéremnek is autista a fia. Nem tudták elfogadni, tönkrement az életük. Lelkileg, anyagilag is a csőd szélére kerültek. 8 évesen bentlakásos intézménybe adták. Az elején sokat látogadták, de a gyerek fel sem ismerte őket. 3 éve él ebben az intézményben a gyerek, 2 éve nem hozták ki onnan, havonta látogatják.
Mióta nem velük lakik a gyerek sokkal boldogabbnak tűnnek.
válasza:Mindenképp kérj segítséget pszichológustól. Nyugodtan mond ki, amit érzel. Szembesülni a gyermekünk fogyatékosságával és feldolgozni azt, ugyanolyan gyász folyamat mint, halál esetén. Örökké marad az emberben fájdalom, de hidd el, hogy így is lehetsz boldog.
Testvért lehet vállalni, sőt a szakemberek javasolják is, amennyiben van elég ereje a családnak. Nem minden sérült gyerek mellett felnövő tesó szenved. Persze sok múlik a környezeten, a kapott segítségen. Nekünk 4 gyermekünk van, egyikük halmozottan sérült. De minden nap tudunk nevetni, örülni rengeteg mindennek. Kislányunk állapota miatti fájdalom sosem múlik el, de ezt muszáj beépíteni az énünkbe, az életünkbe. Nem fogunk azért megsavanyodi es boldogtalanok lenni egy életen át, mert ő beteg lett. Kihozzuk a legtöbbet ebből a helyzetből.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!