Mégis mit oldasz meg azzal, hogy a semmiért síró, semmiért hisztiző babádat ringatod meg simogatod meg "úgy intézed a wc-zést, amikor alszik", hogyha ettől se nyugszik meg?

Ami a stresszt illeti, az egyik legkiválóbb kutatója pont magyar volt, Selye Jánosnak hívják. Érdemes olvasgatni tőle. Biológiai/pszichológiai értelemben a stressz nem az, amiről az életmódmagazinokban írnak.

Egy újszülött babát egy csomó olyan hatás ér hirtelen, ami korábban nem. Egyrészt a rengeteg ismeretlen és ijesztő inger körülötte (a ruha tapintásától a napsütésig kb. minden), másrészt azok az ingerek, amik a szervezetén belülről jönnek, és korábban nem tapasztalta (éhség, szomjúság, hascsikarás, stb.) Még egy felnőttre is a frászt hozza időnként, ha hirtelen új dolgot érzékel a szervezetéből: úristen, szúr a hátamnál egy ponton és nem múlik el, vajon szívrohamom van-e éppen?

Az, hogy a kisbaba az ilyen kellemetlenségek vagy egyenesen fájdalmak miatt sír, az egy evolúciós késztetés. Ő még nem tudja, mi az, hogy ő és mások, nincsenek szándékai, akarata, nem képes tudatosan manipulálni másokat. Pont ugyanúgy, ahogy a fészekben a kajáért ordító madárfiókák sem hisztiből ordítanak, hanem azért, hogy jelezzék a szükségleteiket.

Az embergyereknél az ilyen szükségletek közé tartozik a gondozó fizikai közelsége is. Az elmúlt pármillió évben elég rossz kilátásai voltak annak a kisbabának, akit csak úgy leraktak és magára hagytak, ezért evolúciósan olyan viselkedésformák alakultak ki, amik biztosították, hogy a szülő ne hagyja magára a babát: a gyerek ordít, ha nem érzi magát biztonságban, a szülő pedig reagál erre azzal, hogy felveszi, ringatja. Nézd meg pl. a főemlős rokonainkat: mindegyik cipeli és babusgatja az újszülöttjét, azok pedig kapaszkodnak az anyjukba, ahogy csak tudnak.

Le lehet pontozni a 16-ost de részben igaza van.

Az se jó ha csak ott hagyod a kiságyba és ordítson csak amíg 5x összehányja magát de szintúgy az sem amit sokan csinálnak hogy pl. kb inkább bepisilnének minthogy arra a kb 1 percre a letegyék és addig kicsit sírdogáljon (bár lehet nem is sírna), meg még 10 évesen is a szülőkkel alszik mert egyedül nem tud stb. és azt mondják hogy 'hát erre van szüksége'. Simán közbe vág a szülő szavába amikor valakivel beszélget és ahelyett hogy megmondanák hogy várj egy percet még xy befejezi amit szeretne és aztán mondhatod te is. Neeeem egyből jajj mondjaaad édes szívem mit szeretnééél, különben hatalmas lelki törése lesz és sose fog bízni az anyjában :D

Tudom hogy nem mindenki csinálja ezt és az itt válaszoknál is a többség valószínű nem így áll a dolgokhoz de sokan igen és ez sem jó ugyanúgy mint a sírni hagyás órákig sem.

" Felnő egy olyan generáció, akinek ha szólsz két rossz szót, már molesztálást meg gyerekbántalmazást kiált, csak mert pici korában stressznek nevezték a hisztijét."

Ebben a mondatban is részben igaza van.. tudnátok hány ilyen videót láttam már amin kb agyf*szt kaptam már bocsánat, de inkább a kommenteknél amik voltak hozzá. Az említett videó az amikor egy lány levideózza hogy ő épp mondjuk egy buszon ül és hogy őt nézik vagy kamerázzák és ez milyen hatalmas zaklatás már. Na oké, ez tényleg nem lenne normális de ezeknél a videóknál a többség az hogy egy ember tőle pár székkel arrébb fogja a kezében a telefonját a lábára támasztva miközben ő bámul ki az ablakon és a telefon kamerája épp a videó készítője felé néz. Na már most szerintem az emberek többsége biztos fogta már úgy a telefonját akár boltban akár máshol hogy a másik ember azt hihette volna hogy biztos őt fényképezi de igazából az az ember azt se tudja hogy ő ott van:D

És akkor a kommentek hozzá: 'jaaaajj nagyon erős vagy', 'büszke vagyok rád' 'Jaaajj de behúznék neki' 'Jééézusom ismerős..' meg ezen kívül pár épeszű vélemény hogy hát amit én is írtam hogy valószínű csak véletlen tartja így a telefont, stb..

Ezzel csak azt akarom mondani hogy az tényleg jelen van amit a 16-os válaszoló írt hogy kb elbambulsz, ő besétál a 'képbe' és te már biztos őt zaklatod meg bántalmazod lelkileg:)