Volt már olyan, hogy valamilyen nevelési módszeredről vagy elvedről menet közben derült ki, hogy nem jó? Tudtál változtatni?

Én egy végtelenül pörgős, jövős menős anyuka vagyok, férjem is ilyen. Megszületett a kislányunk és őt is vittem mindenféle foglalkozásokra, mivel én is igényeltem és úgy gondoltam, hogy neki is előnyére válhat. Szerette is, remekül kijön más gyerekekkel, szóval jó döntést hoztam.

Azután megszületett az öccse, és őt is akartam vinni foglalkozásokra. Azonban ő már nem olyan kis személység, mint mi 3-an vagyunk. Nyűg volt neki, utálta, nekem pedig be kellett látnom, hogy ő nem szereti ezeket, így már nem járunk vele sehová, csak sportolni, mert azt viszont imádja :)

Én a megbeszélős, ölelős, kedves nevelésben hittem. Kb 2,5 éves koráig. Aztán mikor próbáltam a kiabálós parancsolósat, csak rosszabb lett. Büntetni nem próbáltam.

Szerintem mind rossz, végül csak túl akartam élni, hogy elmúljon. 4 éves volt, mikor visszatértem a kedveshez, aztán szépen működött is, velem egy angyal volt, oviban az ördög.. Aztán áttértem a parancsolgatósra, most oviban szinte angyal, itthon meg az ördög.

A parancsolgatóstól pocsékul érzem magam, nem csak azért, ahogy velem viselkedik, hanem azért is, ahogy én is viselkedek, de legalább már nem utálják bent az oviban, vannak haverjai.

Egyértelműen látszik a hatása a nevelésnek(MÁR, 4 éves koráig semmi sem hozott változást), de a gyerek alaptermészete megmarad, csak elnyomni, visszafogni tanulja meg azt. Ahol kevésbé stresszesebb, ott nyugodtabban viselkedik(szerintem).

Megbeszeles 2,5 eves koraig mintha annyira fel tudna fogni😆

Velem is igy csinalta anyam olyan idegbeteg voltam tole kicsinek is hogy az nem igaz

Nekem meg nagyon pici a fiam de ha oda kerul a sor en biztos nem fogok megbeszelni vele mindent ameddig kicsi az van amit mondok es pont.

Ilyen volt a megbeszélős, hogy leguggolok, megfogom a kezét, szemébe nézek, hogy “ez rossz neki” “fáj neki” “Szomorú lesz” “Kérlek ne csináld” “ ez rossz nekem” “Veszélyes, bibis lesz” és miután megbeszéltük, mondtam hogy szeretem és megöleltem. Vagy már eleve ha kiakadt ölelve akartam nyugtatni. Mondom, egy darabig bevált, 2,5 volt a változó kor, nem a dac, az előtte is megvolt, tiltakozni imádott, onnantól nyílt nagyot az értelme, mikor már nem csak frusztrált volt, hanem kezdett számító is lenni. Tehát nem csak nem ette meg az ételt, hanem félrelökte és nyúlt a csokiért..

Szerinted ezt nem tudta felfogni, de azt, hogy “dobd ki kérlek a szalvétát az asztalról a kukába” mindezt a szobájából teljesítve, azt igen?

A parancsolgatós meg : “leülni!” “Maradj ott”, “engedd el” “állj” “hagyd abba” “csend legyen” “MOST!”

Akkor nem érdekelt, hogy cukin ápoljam a lelkecskéjét. Tudtam, hogy érti, csak túl kicsi ahhoz, hogy érdekeljék a negatív dolgok, meglássa, inkább átérezze a következményt..

Szóval ne kisregényt képzelj el, hogy “jajj a Danika most féltékeny, amiért te hintázol és ez rosszul érintette, azért kiabált, de attól még szeret téged, és vele kellene játszanod továbbra is, igazából nem utál téged, csak rosszul esett neki” Nem ilyen a megbeszélős..

3!

Ikrek a lányom és mérleg a fiam.