Akiknek gyerekvállalás után tönkrement a házassága, azoknak min csúszott el? Mi volt a főprobléma és mik voltak a mellékproblémák?

Fő problémák:

- Nem tudtuk kellően jól elosztani a munkát. Én voltam otthon a fiammal egész nap, az apja dolgozott. Szerettem volna hébe-hóba 1 szabadnapot, amikor ő vigyáz rá, én meg elmegyek csavarogni. Az apja ebbe nem ment bele. Illetve az alapvető háztartási munkákat sem tudtuk jól megosztani, én annyit tudtam csinálni, hogy elmosogatok, takarításra, mosásra már nem jutott időm. Neki se. Pénzünk meg nem volt másnak fizetni ezért.

- Szexuális frusztráció is volt, legalábbis a részéről. Nekem szülés után teljesen elment a kedvem tőle, és még most se jött vissza, pedig már 2 év eltelt. Neki meg voltak igényei, amit így nem tudtam kielégíteni.

Mellékproblémák: gyakorlatilag minden összevesztünk a vége fele, amin lehetett. Ha én salátát ettem volna meg, akkor ő rántotthúst. Ha ő szellőztetett mert megdöglött a melegtől, én majd megfagytam. Ha én sötétben szerettem volna aludni, akkor ő tévét akart nézni. Ésatöbbi. Nagyon kevés dologban egyezett a véleményünk. Pedig a gyerekvállalás előtt 5 évig éltünk együtt, akkor még ilyen problémák nem voltak. Valószínűleg én változtam meg tőle, amihez ő nem tudott alkalmazkodni.

#5- Itt most azokról van szó akiknek teljesen tönkrement a házassága a gyerek után.

Az tök jó hogy nálatok "dúl a szerelem újra" és a legnagyobb probléma csak az volt hogy nem volt időtök egymásra (vannak még ilyen házaspárok nem is kevés) de a kérdező most nem erre volt kíváncsi

Ugyan az a problémánk mint az elsőnek.

Totál hulla vagyok, nem.segít szinte semmibe még utána is pakolok rendszeresen aztán csodálkozik ha nincs kedvem este hozzá, vagy ha alszik a gyerek szívesebben nézek egy filmet.

Fel mosni is este 11kor van időm, miután etettem fürdettem altattam , el pakoltam (amíg ő a tvt nézi) . Többször érzem azt jobb egyedül ha nincs itthon velünk.