Kiment a divatból a jólneveltség és a gyerekek többsége tegezi a felnötteket? Nincs már néni-bácsi se?

Mindig, amikor előjön ez a téma, megjelenik valaki, aki szerint az angolban sincs magázás, nálunk se kéne. Pedig az angolban tegezés nincs! Az kopott ki, nem a magázás. Mondjuk ennek ma már gyakorlati jelentősége nincs, de nyelvtörténeti szempontból érdemes vele tisztában lenni, ha már érvként akarjuk felhasználni.

Még az angollal: írod, hogy gyerekkorodban az USÁ-ban hogy volt, ezt elhiszem, de ma már az angol nyelvterületen sincs feltétlenül mindenhol így. Mi Skóciában éltünk az elmúlt időszakban, itt egyedül az iskolában élt még mindig a Miss Brown-féle megszólítás, de ott is azt mondták a gyerekek, hogy "Hi, Miss Brown!" Egyébként az ott töltött 3 évünk alatt szemtől szembe soha senki nem szólított engem Mrs X-nek, legfeljebb hivatalos levélben. Az iskolaigazgató is úgy hívott, hogy "Peter Mum" (Peti anyuka).

Aztán hazajöttünk, és igen, itthon lassan kopik ez a dolog ki. Ez van. Az oviban nem követelik meg, Sziára tanítják a gyerekeket, az iskolában nálunk még elvárt a Csókolom, és tanítgatják a gyerekeket a magázó formára is, de ahogy látom, inkább kevesebb, mint több sikerrel, ezt az online oktatás alatt hallottam is a saját fülemmel ("Ági néni, légy szíves, mondja el megint, mi a feladat" - ezt a mondatot pl.a negyedikesem bírta megfogalmazni. :))

Egyébként ez azért alakul így, mert megszűnt rá az igény. A mai 30-as, 40-es korosztály 80 százaléka kikéri magának, ha magázza vagy csókolomozza egy gyerek, (most az iskolátó tekintsünk el) úgyhogy ha szülő esetleg erre is szeretné tanítani, nagyon hamar rájönnek, hogy a többség ennek nem örül. És ha tízből nyolc megsértődik rajta, a maradék kettő kedvéért senki nem fogja folyamatosan kínos helyzetbe hozni magát.

Nekem is furcsa ez a nagy tegeződés. Óvodában még érthető volt, hogy a kisgyerek tegezi az óvó nénit, dadus nénit, mert nemrég tanult meg beszélni. De ott is "Szia, Anita néni!" volt a köszönés, megszólítás. Feleségem tegeződött az óvónővel, én (apa) magázódtam. Iskolában lepődtem meg, hogy a gyerekek itt is tegezik a tanítónőket (és természetesen azért, mert ők így indítottak). Hát jó, az ő dolguk, és persze itt is néni-bácsi megszólítással. Ill. kérte az osztályfőnöknő, hogy a szülők és őközötte tegeződés legyen. Ezt egy kicsit szoknom kellett, részint a kapcsolat jellege miatt, részint mert neki már felnőtt gyerekei vannak. A nagyszülőket tegezik a gyerekeim, de ez már vagy 20-30 éve gyakori Magyarországon, úgyhogy ezen nem lepődtem meg. Így viszont tényleg oda jutottunk, hogy alig van olyan alkalom, amikor magázódnak, és egyszerűen nem szokják meg ezt a fajta köszönést, megszólítást, igeragozást.

Nekem azt is szoknom kellett, hogy mi, szülők, automatikusan tegezzük egymást. Férfiak egymás közt még inkább elmegy, ahogyan a nők is, de nekem az szokatlan, hogy férfiként egy anyukával, aki gyakorlatilag ismeretlen számomra, hisz csak annyit látok, hogy ugyanoda hozza a gyerekét, szóval őt automatikusan tegezve köszöntsem. Ill. hogy ha valamit meg akarok beszélni fiam egyik osztálytársának anyukájával, akkor automatikusan tegeződünk. És nem olyanról beszélek, akivel a gyerekem barátkozik, és járt nálunk a gyereke, a miénk is őnáluk, vagy közösen voltak gyerekzsúron.

Szóval igen, visszaszorulóban van a magázódás.

Ugyanakkor hivatalban, bankban, szolgáltatók ügyfélszolgálatán ma is abszurdum volna tegeződni, legalábbis nekem. Nem tudom, a mai gyerekeknek nem lesz-e nehéz kamaszkorban vagy fiatal felnőtt korban megszokniuk, hogy nem mindenhol lehet tegeződni.

Azt viszont nagyon helyes gyakorlatnak tartom, hogy a kisgyerek nem azt tanulja meg, hogy minden felnőttnek csókolomot köszönjön. Ebből ui. borzasztó nehéz kamaszként átállni arra, hogy legalább a férfiak számára "Jó napot" jöjjön a számára. Csókolomot kizárólag annak köszönjön, akinek felnőttként is lehet: idős néniknek.

36 éves vagyok. Gyerekkoromban nagyon sokáig elmotyogtam a köszönést a felnőtteknek, ha egyáltalán köszöntem, mert egyszerűen nem tudtam hogy kit lehet tegezni és kit magázni. Számtalanszor volt, hogy letegeztem valakit, majd utána négyszemközt a szüleim szóltak hogy neki csókolommal kellett volna köszönni, és fordítva, magáztam olyat aki aztán ezen jót nevetett hogy hát miért nem tegezem. Igazán szuper volt... Totál össze voltam zavarodva, így az volt a legegyszerűbb - és persze így utólag a legbénább megoldás - hogy nem köszöntem.

A gyerekeim ellenben mindenkinek kérés nélkül, hangosan, előre köszönnek, tegeződve, és csak néhány ismerősünk van, pl. az idős szomszéd néni, akiknél kértem hogy csókolommal köszönjenek. Az óvódában is próbálkoztam hogy működjön a "csólokom Éva néni", de maga az óvónő mondta hogy ne erőltessem, az a lényeg hogy köszönnek. Igaza van.

12-es vagyok.

Még egy érdekesség ebben a témában.

Nálunk, ahogy lassan mindenhol, az iskolai szülői közösségben általános a tegeződés, és a gyerekek is automatikusan tegeznek minden szülőt. Hogy ez jó-e vagy nem, az most mindegy, ez van, ez a természetes mindenkinek.

Van viszont egy kislány, akinek az anyukája a suliban pedagógus. Ahogy írtam, nálunk az iskola azért még igyekszik fenntartani a magázódást, és a gyerekek stabilan csókolomozzák és nénizik/bácsizzák a tanárokat. Jártunk már úgy, hogy átmentünk a kislányhoz játszani, és az én gyerekem nem tudta, hogyan köszönjön most ebben a helyzetben, mert a tanárokat magázni kell, a szülőket meg tegezni, és oké, hogy ez a nő az iskolában egyértelműen "Csókolom, Zsuzsa néni", de ez most nem az iskola, és akkor most mi van? És motyogott valamit, hogy "Szia.. vagyis hát... ő...izé.." és ebben maradtak. A nő jó fej, a problémát értette, nem is tette szóvá, de ez a helyzet nekem azt mutatta, hogy ez az egész magázódás dolog mára már annyira mesterkélt lett, annyira semmi köze az igazi kommunikációhoz, hogy lassan mindenhonnan ki fog kopni, mert egyszerűen nem lesz, aki továbbvigye.

Sajnálom amúgy, mert én szeretek magázódni, de a társadalmi folyamatokat nem tudom megfordítani.

Igen, kopik kifelé a magázódás a nyelvből. És aki attól fél, mi lesz a mai gyerekekkel, amikor majd felnőttként hivatalos ügyeket intéznek... Hát nem azért, engem is meglepett, de az utóbbi időben már egyre több helyen tegeződünk a bankban is, ügyintézés közben is, gondolom ahogy felnő az a generáció, akinek a tegeződés természetesebb, az nem fogja erőltetni ezt hivatalos helyeken is. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

Bevallom először nekem is furcsa volt, amikor a bankban letegezett az ügyintéző, de mennyivel egyszerűbb így a kommunikáció. A tisztelet meg baromira nem ettől függ, a férjem is tisztelem, aztán gondolhatod, hogy neki nem "jó reggelt méltóságos uram"-mal köszönök :D

Drága nagymamám mondta mindig (akit egyébként még magáztak a gyerekei és mi is), hogy magázva ugyanúgy el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra, mint tegezve. Nem ezen múlik a tisztelet és milyen igaza volt!

Egyébként én is "maradi" vagyok. Nehezen jön a számra sok helyzetben a tegező forma és kifejezetten zavar, ha az ügyintéző letegez, mert nem ezt tanultam, de a gyerekeknek meg akár akarom, akár nem, ez lesz a természetesebb,

hisz hiába tanítom én otthon másként, folyton falakba ütközünk.

Jó példa az ovi: én magázom az óvónőt, erre a gyerekekkel tegeződnek. Ugyanez az iskola, de még a szomszéd is. Idős szomszéd bácsival kölcsönösen magázódunk, de a gyereket kijavítja, ha jó napotot mer mondani, hogy mondja: szia, Pista-bácsi.

Így ez van.