Mit tennél ,ha minden hónapban megharapná a gyereked egy csoporttársa ?

Ez tényleg nem nevelés kérdése. Engem is és a húgomat is ugyan az az anya nevelt, én nem haraptam, húgom igen. Pedig nekem 3 évesen (amennyi idősen a húgom a harapós korszakát élte) pont született egy húgom, elköltöztünk, ami miatt óvodaváltás is volt és mégse haraptam, "csak" többet hisztiztem.

Óvónők "megoldása" a húgom harapásra az volt, hogy a karbantartótól hoztak egy harapófogót és azzal fenyegették, hogy kihúzzák a fogait ha harap... Persze nagyon kellemetlen azoknak a gyerekeknek, akiket megharapnak, de képzeljétek el azt a szegény 3 éves kislányt akit azzal fenyegetnek, hogy egy fém szerszámmal kihúzzák a fogait...

Miért, 25-ös,te óvónő vagy? Vagy milyen alapon mennél oda egy gyerekhez "csúnyabbat is mondani"? Merthogy ezt az óvónő feladata kezelni, nem a feldúlt szülőé, és pláne hiába kéri számon a másik szülőt, aki nincs is ott, amikor az eset történik. Fel kéne már fogni, hogy egy 2-4 éves gyereket nem tudsz otthonról taviranyitani. Hiába beszélned rongyosra a szád, hogy ne harapjon, nem azért harap, mert szabad neki, általában utólag tudja is, hogy rosszat tett. Azért harap, mert még kicsi, és nem tanulta még meg az indulatait szabályozni. Ha szerencsés vagy, eleve nem tör ki belőle az indulat ebben a formában, de ezt nem mi választjuk, és sajnos nagyon sok gyereknél ez így nyilvánul meg átmenetileg. Ezen nem segít sem a megfélemlítés, sem a lecseszés, csak a jó példa és az IDŐ. Egyszerűen kell a gyerekeknek egy adott érettség, hogy képesek legyenek szabályozni az indulataikat. Van, amelyik harap, van, amelyik ledobja magát a földre és hisztizik, van, amelyik sikít, van, amelyik dobál, de ezek mind teljesen természetes reakciók egy kisgyerektől, nem azért csinálják, mert a szülő nem neveli őket. Nagyon rossz persze a harapás elszenvedőjének, és a felnőttnek, akire bízva vannak, mindent meg kell tenni, hogy ne történjen meg, és persze kell is róla sokat beszélni, hogy nem szabad, és mit lehetne helyette csinálni, de attól még ilyen esetek mindig is voltak és mindig is lesznek.

Egyébként Pécsen volt pár éve olyan eset, amikor a nagyon okos anyuka megharapta a bölcsiben azt a gyereket, aki az övét megharapta előzőleg. Bírósági ügy lett belőle. De legalább anyu bebizonyitotta, hogy egy haromeves értelmi szintjén van.

Ez így van, utolsó!!

De nagyon sok szülő sajnos nincs olyan szinten értelmileg, hogy ezt felfogja.

Általában a legtöbb szülő ösztön szinten cselekszik!! Egy gombostűt nem bíznék rá, nemhogy a gyereke nevelését...

A 20as válaszoló vagyok különben.

Édesanyám óvónő.

Engem is letámadott a szülő, hogy a lányom megharapta az ő lányát. Mondtam neki, hogy kérdezzük meg az óvónőt. Én javasoltam, hogy a lányomat büntessék meg, ha ilyen legközelebb előfordul (szerencsére nem fordult elő többet). Az óvónő azt mondta, hogy náluk nincs büntetés!!

Mivel édesanyám óvónő, megkérdeztem őt is. Azt mondta, hogy elmagyarázhatja a szülő otthon a gyereknek. Meg is büntetheti természetesen. De az ÓVÓNŐ FELADATA ezt kezelni, abban a szituációban!! Nem a szülő feladata órák múlva!!

Természetesen én is elbeszélgettem a lányommal, meg lett vonva tőle minden édesség. És a problémái ellenére megértette!

De nem az a megoldás, hogy az egyik szülő letámadja a másikat. Ez ösztön szintű, állatias viselkedés. Nehogy már itt tartsunk....

28as vagyok.

Még annyit hozzáteszek, hogy a lányom 3.5 éves volt akkor.