Meddig lehet azzal takarózni egy gyereknél, hogy azért nem tud valamit, mert nem érett meg rá?

Van akinél az utolsó pl. Élete végéig működik.

A többi meg amíg van aki elhiszi hogy azért...más nem, aki mondja.

szoptatós az iskolás 9 éves gyerek, vagy azért alszik szülőkkel 16 évesen...

Ezek extrém esetek de van akinek gond van a fejben és ez belefér, máskülönben mindnél más. Mászni, járni, 2 évesen már nem normális ha nem megy mondjuk.

Én se értem, hogy mit akarsz ezzel.

A mozgásfejlődésnek van egy sorrendje, ami mint egy belső automatikus program lefut a gyereknél, ha egészséges. Ha nincs a szabad mozgás korlátozva, akkor időben tovább lép és TILOS beleavatkozni, sürgetni, "mert a szülő úgy gondolja", "mert a szomszéd gyereke is járt már ennyi idősen", "mert anyós azt mondta, hogy ekkor már ülni kell"... stb.

És igen, ez egy érési folyamat.

A beszédfejlődés ugyanez. Előbb gagyog-gügyüg, majd ciklizál, szótagokat mond, szavakat, összekapcsol kettőt.. stb.

Ennek is van egy normálisnak tekintett időablaka.

Egyébként a kettő közül a mozgásfejlődésnél az egyértelműbb, hogy mikor érdemes belenyúlni, a beszéd sokkal tágabb határokon belül normális.

Mozgásfejlődésnél kúszás 10, mászás 13, állás 13, kapaszkodva lépegetés 13, önálló elindulás 18 hónapos kor ez a pillanat, aminél tovább nem célszerű várni. Ideálisan pedig ennél előbb kezdi az átlag.

Ahogy tök jól írták, vannak dolgok amiknél többé-kevésbé van határ, hogy mi a jó és mi a kóros. A többi téren meg tényleg óriási határokon belül lehet "kifogás".

Múltkor egy hozzátáplálasi csoportban anyuka arról akarta meggyőzni a többi anyát (és a probléma kapcsán segítséget kérő anyukát), hogy teljesen normális ha egy közel kétéves gyerek még éjszaka kel enni(!), mert picike a gyomruk és még fiziológiai okok miatt nem is képesek rá. Nyilvánvaló, hogy egy kétéves bőven érett arra, hogy kaja nélkül aludja át az éjszakát.