Van olyan férfi, aki gyereke(ke)t akar/gyereke(i) vannak,
és sajnálja, hogy nem neki kell kihordania, megszülnie,
szoptatnia, kelnie hozzá?
#Igen, sajnálom, hogy nem élhetem át. #Nem sajnálom, hogy nem élhetem át.
Szavazást akartál kiírni és véletlenül rossz helyre ment?
2021. ápr. 5. 16:52
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 A kérdező kommentje:
Én nem bánom, hogy nem nekem kell szülni.
2021. ápr. 5. 16:57
Hasznos számodra ez a válasz?
Nő vagyok, de volt egy férfi ismerősöm, aki folyamatosan arról beszélt, mennyire irigyli a nőket, hogy szülhetnek. Szerintem nem tudta miről beszél.
2021. ápr. 5. 17:01
Hasznos számodra ez a válasz?
Kihalna az emberiség. Vagy mindenki császárral szülne,max 1-et,amíg nem tudja micsoda szenvedés és fájdalom. Borzasztó az egesz.
2021. ápr. 5. 17:10
Hasznos számodra ez a válasz?
Elég irreális kérdés. Férfiként aligha tudom elképzelni, milyen szülni meg szoptatni.
Viszont ha feleségem vissza akart volna menni dolgozni, a gyerekeink egy éves kora után én szívesen otthon maradtam volna velük. Értelemszerűen ebbe beletartozik, hogy éjjel én keltem volna hozzájuk, ill. ha betegek, én ápolom őket. Pl. éjszaka közepén hányásnyomokat takarítani, az összehányt ágyneműt cserélni - számomra ez lett volna a legkeményebb része.
2021. ápr. 5. 18:17
Hasznos számodra ez a válasz?
Nem tudom, de nekem a férjem néha mondogatja, hogy bárcsak tudna ő is szoptatni, meg amíg terhes voltam, mindig szomorúan nézett rám, hogy de kár, hogy ő ezt nem tudja átvenni tőlem. Nem hiszem, hogy magát az érzést és a tevékenységet "irigyli", inkább csak nekem akarna/akart volna segíteni, mert ezek azok a dolgok, amikben nem tud. De szerintem őszintén gondolja, hogy ha tehetné, akkor inkább szoptatná ő néha esténként, hogy addig is én aludhassak olyan békésen, mint ő szokott :D
2021. ápr. 5. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
Igen, vannak. Példa erre a párom. Először én se értettem mire gondol pontosan, mert iszonyatos fájdalommal jár a szülés, de ahogy egyre többet beszéltünk róla, megértettem mire céloz. Itt nem magáról a szülésről van szó, hanem arról az érzésről, hogy hónapokig növekszik valaki a testedben, és olyan szoros kapcsolat van köztetek, amit szavakkal leírni sem lehet. A fájdalom egy dolog, amit a szülésnél át kell élni, de az érzés, hogy életet adtál a saját gyerekednek, kárpótol utána. És ahogy ebbe így belegondoltam, rájöttem, hogy a párom (úgy, ahogy a többi férfi) ettől az érzéstől meg van fosztva. Ezt soha sem élhetik át, csak mi nők. Ahogy ezt megértettem, többet eszemben sem volt mosolyogni ezen a kijelentésén, vagy kinevetni őt.
2021. ápr. 5. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?
De nagy bánat, hogy mi ettől meg vagyunk "fosztva", istenem. Nagyon sajnálom, hogy nem cserélgethetek véres tamponokat éveken keresztül minden hónapban 5-6 napig. Nagyon sajnálom, hogy nem nekem kell hánynom, nem nekem kell a nagy hassal kínlódni, nem nekem kell megszülni. Tényleg, a szívem szakad meg, hogy kimaradok aszüléscsodájábólmertmilyenjómárhogyegykulcslyulonpróbálszkinyomniegy sargadinnyét.
2021. ápr. 5. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
A férjem a terhességből annyit "irigyelt", hogy akkor én már állandóan a gyerekünkkel lehettem és érezhettem minden rezdülését. Illetve biológiai értelemben érdekelte, hogy milyen érzés belülről a magzatmozgás, ezért 1000 kérdést feltett.
A szülés annyiban foglalkoztatta magára vetítve, hogy milyen lehet egy ilyen mértékű fájdalmat uralni.
A szoptatást viszont egy pillanatig sem irigyelte. Sajnált nagyon, amikor zokogtam a fájdalomtól. Együttérzésből kívánta, hogy bárcsak levehetné ezt a terhet a vállamról, illetve annyiban irigyli, hogy nálam van egy aduász a babánk megnyugtatására, de örül, hogy ez kimarad az életéből.
2021. ápr. 5. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
